18. SZÍNHÁZI PLETYKÁK

A mi bájos, fiatal drámai művésznőnk méltó szenzációt okozott tegnap délelőtt.

- Nézzétek, Fáy a bakon.

És tényleg úgy volt. A szép művésznő kocsikázott drámai gyorsasággal. Oly biztosan kormányozta a kormánygyeplőt, hogy méltán sóhajtott fel egy, a kocsi után bámuló gavallér:

- Milyen fiatal és máris hogy kormányoz.

*

Egy nagyon kedves mûvésznõnél tett látogatást az ifjúság 3 tagú küldöttsége, hogy felkérjék a szerdai felolvasó estélyen való szereplésre:

- Jól van, uraim, szívesen megteszem, csak arra kérem önöket, hogy Bécsbõl ne rendeljék számomra a csokrot.

Amibõl két igazság világlódott [!] ki: elõször, hogy a csokornak meg kell lenni, másodszor, hogy a pestistõl a mi aranyos mûvésznõnk is fél.

*

A kar egyik szépérõl van szó; arról, akinek legfessebb nadrágai vannak. A szép leány egyik kikosarazott udvarlója azt a hírt terjesztette, hogy - hogy is írjuk csak? - hogy nagyon téliesen van bélelve a nadrágja. Egy gavallér besúgta ezt a szép leánynak, aki nevetve válaszolt:

- Eh! szamárság! Hisz õ nem tudja, milyen ez a nadrág, s éppen azért haragszik, mert nem tudja!

*

Egy maliciózus színházlátogató mondta a következõ csípõs megjegyzést:

- Komjáthy a saját nevérõl nevezett pisztollyal lõtt a héten, mert Szegedet célozta, s Debrecent találta.

Debreczeni Reggeli Ujság 1898. október 29.

Adieu