54. SÖTÉT BÛNÖK

Bûneink teljességében, mi fölvilágosodott, modern emberek, néha még úgy büszkélkedünk is bizonyos bûnökkel, melyek divatos erkölcsi felfogás szerint nem is bûnök, hanem a modern ember kifinomodott passziói. Igen. Így szoktuk mondani: kifinomodott. És szörnyen lenézzük az alsóbb intelligenciájú emberlényeket, kik nem tudnak olyan kifinomodott, raffinirt módon vétkezni, mint mi.

Bihar megye alispáni hivatalához hónaponként érkeznek bizonyos nyomtatott ívek számokkal beróva. Az ívek hivatalos, rovatos ívek. A rovatok nevei - üldözni való bûnök, s a számok a csendõrség statisztikája.

Elszörnyedve néztük végig ezt a statisztikát. Nem is tudjuk, hogy adjunk valamelyes diszkrét módon számot róla.

Hát vannak bizonyos bûnök, amelyeket természetüknél fogva sem igen szoktak megtorlás végett följelenteni. Ezek a bûnök az elhallgatott bûnök óriási summáját növelik. A bírói fórum elé ritkán kerülnek. Szörnyen nagy, nyílt esetek szoktak csak e bûnök közül ítéletet követelni. Nagy erkölcsi elvadulások jele hát az, hogy a Bihar megye közbiztonsági állapotáról szóló csendõrségi jelentésben fölsorolt bûnesetek jórésze ilyen erkölcsi elvadulásról tanúskodó, sötét bûn.

A falvak jó népe, melyet nekünk erõsnek és tisztának tudni jólesett, sok helyütt hát kétségbeejtõ sánszokkal vette föl a versenyt az erkölcsi anarchia terén az urakkal. Nemcsak a büntetõ törvénykönyv hétköznapi paragrafusaiba való beleütközésben, hanem a legsötétebb modern bûnökben is.

Siralmas valóság ez a teljes elvadulás, s mi másban nem tudjuk az okát sejteni, mint az úri példaadókban s ez ország hírhedt rossz kormányzásában, mely természetesen elvadulást teremt.

Szociális reneszánszra van nagy-nagy szükség. Az idõ talán, mely lelkiismeretesebb nálunk, mielõbb elhozza ezt a reneszánszot, mert el kell már hoznia!…

Nagyváradi Napló 1901. július 17.