55. BÖKÖNYI ZSUZSIKA KARRIERJE

- A derecskei brettli-tündér -

Ebben az orfeumos kánikulai világban egy kis orfeumi szenzációval szolgálunk. Orfeum-történetnek elég érdekes. Nem is színezzük hát ki, hanem elmondjuk egész szárazon.

Körülbelül három évvel ezelõtt egy Antonio Mayer nevû világjáró artista-direktor vetõdött Bihar megyébe. Az orfeumigazgató Derecskén tanyázott egy ideig.

Lakik pedig Derecskén egy Bökönyi Dániel nevû szegény gazdaember. Bökönyi gazda legtöbbet érõ vagyona pedig az õ szépséges Zsuzsika leánya volt. Ritka egy virágszál. Sugár, hamis szemû, nyíló rózsa-arcú, csintalan vérû, jókedvû leány. Kacérkodott, nótázott mindig. Hangja is szép volt a Zsuzsikának.

Antonio Mayer nem hiába volt világot járt orfeum-róka. Fölismerte a gyöngyszemet a porban, s el volt ragadtatva a gondolattól is, hogy micsoda karriert csinálna ez a kis vadrózsa a brettlin!

A leányt hamar sikerült elszédíteni, de nem nehéz volt kapacitálni Bökönyi gazdát sem.

Antonio Mayer és Bökönyi Dániel formális szerzõdést kötöttek. Antonio Mayer - a szerzõdés szerint - magával viszi a szép Bökönyi Zsuzsikát, s neveltet belõle világhírû mûvésznõt. Gondoskodik a számára mindenrõl, s ezenfelül az öreg Bökönyinek küld minden hónapban húsz forintot.

A szerzõdést alá is írták mind a ketten, s betartására kikötöttek kölcsönösen 500-500 forint vinkulumot.

Antonio Mayer aztán magával vitte - egyelõre Budapestre - Zsuzsikát. Híre is járt, hogy énekelt valahol. Azután, hogy Berlinbe mentek, s itt - akárcsak Bartóky Matild kisasszony Amerikában - Kossuth Flóra néven mûvésznõsködött a derecskei brettli-tündér. Berlinbõl még pénzt is küldött, amit Antonio Mayer természetesen csak megígért, de sohse teljesített. Innen - Bökönyi Dániel hite szerint - a párizsi kiállításra, azután Londonba mehettek.

Két éve már semmi hírt nem kapott az õ leánya felõl Bökönyi gazda. De pénzt még kevésbé.

Elkeseredésében a fõszolgabírónál, a fõszolgabíró az alispánnál, az alispán pedig a belügyminiszternél jelentette be az esetet. Ha már pénzt nem kap, a lányát szerette volna visszakapni Bökönyi gazda.

Diplomáciai úton jártak el Londonban. De ott a szép Zsuzsikának s Antonio Mayernek nyomukra sem akadtak. Ki tudja, hol lehetnek. Talán túlmentek az Óceánon is.

Derecskén pedig egy elkeseredett atyafi átkozza most a világjáró komédiásokat, a szép leányokra éhes nagyvárosokat, fõként pedig Antonio Mayert, ki békés kis falujából a nagy ismeretlen világba ragadta ki az õ szép és pajkos Zsuzsika leányát!…

Nagyváradi Napló 1901. július 18.