63. A HÉTRÕL

Az ijesztõ mozdulatlanság, a rejtelmes talányosság, a lekötött virágzó erõk csodás szimbólumát látom: a szfinkszet. Mi történik most - jaj, vele?… A szfinksz megmozdult… Világrendülés?… Csillaghullás?...

...A Szfinksz megmozdult, nem azért, hogy megelevenedjék, hanem csak hogy összeomoljon.

Az új világ nem tûri meg a lekötött nagy erõket s a rejtelmes némaságot.

E modern világban minden kis atomnyi erõ mível valamit, dolgozik. Az atomok összeállnak sziklaóriásokat törni. A nagy, egyedül álló tömegnek, erõnek nem kedvez a korszak. Álljon félre, de ne ijesztegessen az élet nagy országútján. Íme, ezért omlott össze a szfinksz, s mi néhányan olyan szfinkszecske-szerû lények háborodott szívvel, jajgatva mondjuk:

- Óh, hogy a szfinksznek is össze kellett törnie!…

*

Volnék én a nagyváradi társadalom egy úgynevezett vezetõ alakja, s volnék én - mondjuk - a szabadelvû pártnak választmányi tagja.

Szólnék én egy gyûlésen így:

- Tisztelt Uraim! Mint a lapokból olvashatták, nagy esemény elé néz ez az ország. Okvetlen Arisztidesz, pártunk kiválósága, öt nap múlva ünnepli az ország fõvárosában dicsõ politikai pályafutásának hetedfél éves évfordulóját. E nagy ünneprõl nem hiányozhat híres Nagyvárad. Indítványozom, küldöttség utazzék föl e nagy napra Budapestre, s e küldöttség vegyen részt az Okvetlen Arisztidesz tiszteletére rendezendõ nagy banketten is.

Szólnék én így - igen nagy éljenzések között ülnék le ez „emelkedett szellemû, lelkes hangú, szép beszéd” után, s bizonyos lehetnék afelõl, hogy Arisztidesz úr bankettjén ott ül egy sereg nagyváradi „vezetõ alak”.

Megyünk mi bankettre, megyünk jubileumra különvonattal, megyünk deputációba hatalmas miniszter urakhoz, megyünk kaszárnyaépítés, megyünk Õs-Budavár, megyünk bélyeglelet, megyünk unalom okából… Szilágyi Dezsõ temetésén nem volt egyetlen lélek nagyváradi sem…

*

Egy anarchista bélésû argumentumot mondunk. Ne tessék nagyon a terhünkre róni.

Mi talán elmehetnénk a divatos vélekedésben egészen odáig, hogy azok a bizonyos kegyes, szamaritánus, kegyelmes vagy humánus érzelmek sem egyebek az emberi egoizmus kitöréseinél. Megértjük, ha valaki teljesen opportunus elvek szerint él, s az én igényei szerint cselekszik. Megértjük, ha valaki nem akar rabja lenni az úgynevezett lágy érzelmeknek.

De ez mind - már pedig elég anarchista hipotézisek mellett - sem menti a Szilágyi Dezsõ ravatalától való távolmaradást. Szilágyi a liberalizmus legerõsebb oszlopa volt. A liberalizmus pedig nekünk mindenha opportunus! Ezt dokumentálni szent kötelességünk.

*

A kánikulai meleg nagy csodára életben hagyott bennünket. Két nap óta immár a végrendelkezés szükségessége nélkül mehetünk ki az utcára nappal is. Az bizonyos, hogy a szörnyû hõség elzavarta nyaralni még azokat is, kik már kibékültek a gondolattal, hogy az idén itthon maradnak. Az idõ tûrhetõbbre válásával most mára ismét megindult a nyári nagyváradi élet szórakozása: a pletyka. Állandóan ûzzük, nem szükséges bizonyára a mutatványszámok közlése.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 4.

Dyb.