71. FLOS IUVENTUTIS

Õ vala az ifjúság virágszála, Flos iuventutis.

Rózsás vala az õ arca, csillagok a szemei, nyaka, mint az elefántból való csont, eper az ajaka, deli szép vala és balzsamos leheletû.

Mikéntha édes kikelet járt volna mindenütt vele, lábai nyomában. Homlokán dicsfény ragyogott, szívébõl tenyésztõ édes-langyos meleg áradt.

Akik látták, nem feledték soha. Oly égies tünemény vala az ifjú, hogy látására meglágyultak kemény pogány szívek. Megállott a vándor, ha találta, s hálaadó ajkkal így imádkozott:

- Most már szakítsd meg, óh Uram, az én bolyongásomat. Vedd el erõtlen, céltalan életemet. Láttam a te legcsodásabb igézõ teremtményedet.

Róla álmodozának liliom-lelkû szüzek s buja hetérák. Megteltek minden szívek, kik õt egyszer látták.

Vén, tudós, szent papok, kik oktatói voltak, õ érte imádkoztak mindig. Félig már égiek társaságában élõ barátok szent áhítattal kutattak egyházatyák avult írásai közt, ha vajon nem jósolták-e meg ezek elõre eme csodálatos ifjú eljövetelét?…

Óh, mert csodás volt az ifjú. Mézédes ajkú, rejtelmes titkokat tudó, zengõ beszédû. Eljövének õt látni országok sorsát igazgató nagyok. S ha csókok forró éjszakáján álmodozó tündér-dalba kezdett, az egész természet pihegett a szerelmes kéjtõl. Szellõsúgta a virág[nak], virág mámoros lepkének, lepke a reszketõ holdfénynek, méla hold a szerelmes éjszakának:

- Halljátok és haljatok meg a gyönyörtõl. Õ nyitotta meg mézédes ajkainak kapuját: A Flos iuventutis…

Ilyen vala õ mint ifjú. De ragyogása, tündériessége nõtt a múló napokkal. Zenith és nadir eltörpülének, s mikor már az agg természet vén, ráncos arcát pirulva födte be, hogy nem méltó ez isteni lényhez: leszállt magasságából a csodalény, s - oh, zengjetek, egek s ti is, földi seregek - magyar miniszterelnök lett…

*

Írtuk mindezt fél- és negyedhivatalos lapok után. Õk ezt a kis visszaemlékezést abból az alkalomból közlik, hogy Széll Kálmán tegnap a szombathelyi premontrei fõgimnáziumban találkozott azokkal, akikkel együtt 1861-ben az érettségi vizsgát letette.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 28.

Dyb.