72. UECHAROK

Uechar?… Legyen Uechar. Nem szégyenlem: nem hallottam, nem olvastam. De ha a törvényszéki rovatból elõkelõ orrú, selyem-reverendás, parfümös papi urak lapja nem félt a lap élére tenni: megbízom. Tehát Uechar szocialista, tehát izgató. Izgató, tehát börtönbe való, istentelen. Uechar - tehát mihozzánk hasonló: vallás-sértõ, vakmerõ, gyanúsító, mosdatlan szájú, valóságos - liberális…

Mert a mi fajtánk vak és süket volt mindenha. Mi a homokba takartuk szemeinket és füleinket mindig. Akik láttak és hallottak és gondolkoztak: õk voltak, akik nem - uecharok… Így mondatik.

Uechar? Nehezen nyugszom bele a névbe. A viselõjét nem ismerem. De vegyük el a személytõl a nevet: írjuk ezután így: uechar...

Vívódó, tudni, tökéletesedni vágyó emberi agyvelõ: a te bûnöd ez. Az uecharokat te szülted. A homokot is, mellyel az uecharok befödték szemeiket, hogy ne lássanak, füleiket, hogy ne halljanak. Megrendül az istenfélõ szív, ha a századoknak sírba guruló uecharjaira emlékezik. Mennyien voltak, ó mennyien!… És mind konok volt és mind istentelen és mind javíthatlan.

Az ember pár évezredes tragédiájában mindenütt fel-feltûnnek. A sátán küldöttei õk tán. Bírni velük sohse lehetett. Pedig kivájták a homokból õket. Körülsáncolták isteni és emberi törvényekkel, új- és ószövetséggel, bálvány és szellem-istenekkel, börtönökkel és forró olajjal, anatémával és indexszel. - Az uecharok nem tudtak a homok nélkül élni. Nekimentek a sáncnak, a törvénynek, a bibliának, az aranyborjúnak, forró olajnak.

Azaz… a sátán küldöttei lehettek.

Mikor még dadogó volt az emberi elme, már volt olyan uechar, aki az elme szabadságát merte eszelõsnek tartottan hirdetni. Belebújt a homokba, s kiitta a neki nyújtott méregpoharat. A homokban…

Ama bizonyos Mózes nevû uechart rejtegetni kellett. Lázongtak ellene a törvény emberei. De eltéríteni álmától, népe megváltásától, nem tudták.

Az uecharok mentek a maguk útján. Többen közülük nem néztek vissza csak a keresztfán, mert kínjukban meg kellett fordítani a fejüket.

Az uecharok elvérzettek szent õrületeik igazságaiért.

Belõlük tellett ki minden mártír. Õket nevezték mindig tagadóknak, pedig nekik volt a legtöbb hitük. A régi butaság ellen harcoltak mindig. Lelkük a tökéletesedés vágyának s vívódásnak lelke.

Uechar volt ama Saulus is, ki azt tanúsította nagy mártíriumában is:

- Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi tanításunk.

Bedugta a homokba a fejét és hitt.

Az uecharok hosszú sora jött utána. Husz János uechar, minden uechar lelkébõl zokogta el a máglyán:

- Óh, Sancta simplicitas!

És uecharok kiabálták mosdatlan szájjal ki a nagy forradalom szent eszméit. A homokban…

Ilyen bûnös lények születtek és születnek az emberiség átkára. A vatikáni index sok százról beszélhetne. Mert ez uecharok nemcsak ajakkal szóltak, hanem írtak is. A homokban…

Mikor a régi formák nyûgei között s sziklái alatt az emberiség vérzõbben, kínzóbban érzi boldogtalanságát: ilyenkor jelennek meg a fanatikus uecharok s túrják, vájják - a homokot…

Farizeusok és írástudók pedig üldözik és üldözni fogják mindig õket. Az õ elemük az üldöztetés és a - homok.

Vannak közöttük uecharok, kik eljövendõ idõkben szentekké válnak minden konzisztórium nélkül. Vannak, kiknek csak a hitükért való elvérzés gyönyöre jut.

De úgy van. Abban mind egyformák, hogy megfeszíttetik magukat - a homokért. Ám kereszt sem jut mindegyiknek, pedig a kereszt, ugye, szép?… Bérük a szükség, a megvettetés, az üldöztetés, a gyötrõdés. De vissza nem tér egyik sem. Mert hitük a jobb, a tökéletesedés, s végzetük világosan látni - a homokban…

Ilyenek az uecharok. Hiába ellenük a harc. Fõpapok és írástudóknak a harca…

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 30.

A. E.