77. CZINEGÉÉK BÖLCSESSÉGE

Czinegéék bölcsessége kormányozza ezt az országot…

Véletlenül ismerkedtem meg Czinege Józseffel. Jóképû, biztos járású, derék magyar ember. Tiszacsegén lakik. Nagy szégyenkezve mondta el, hogy zsidó úr a gazdája. Õ különben juhász számadó. Tehát tekintélyes ember. De volt jobb sorban is. Valamikor valami gróféknál szolgált. Most talán juhokat hajtatott ide a nagyváradi vásárra.

De Önök bizonyára azon elmélkednek, mint kerül Czinege József neve ilyen elõkelõ helyre, hol Széll Kálmánokról, Ugron Gáborokról, de a legrosszabb esetben is Papp Miklós, Pfuhl vagy Bordé Ferenc urakról szoktunk egy és más igazságokat elbeszélgetni.

Tessék elhinni, hogy nagy oka van ennek. Ez a Czinege József nem juhász számadónak termett, hanem magyar politikusnak. Lehet ugyan, hogy a mai magyar politikusok szoktattak bennünket nagyon kicsi, alacsony mértékhez, s talán a mai magyar politikusok jó része válnék inkább be a juhász számadói tisztben.

Reám - a legkomolyabban - olyan hatást tett Czinege József, hogy egyénisége, gondolkozása nagyon rokon a Széll Kálmánéval s a vele együtt evezõ juhász - azaz hon-számadókéval…

Tessék csak meghallgatni ezt a kis beszélgetést:

- Ugyan, Czinege uram - szóltam hozzá -, hát miért szégyenkezik azon, hogy zsidó úr uradalmában szolgál? Hát rosszabb ember a mostani urasága? Nem bánik jól magával? Nem fizet rendesen?

- Nincs nekem - válaszolta - semmi panaszom. De, uram, mégis csak szomorú dolog, hogy elpusztulnak a régi nemes magyar urak.

- Hát miért fáj ez magának, Czinege? Nem fizeti a mostani uraság pontosan az adóját? Nem gazdálkodik jól? Nem beszél magyarul? Nem elég nyájas, barátságos magukhoz, paraszti emberekhez?

- Jó gazda. Jó magyar ember. Barátságos velünk. De hejh, uram, csak szomorú dolog az, hogy elpusztulnak a régi uraságok. Újak jönnek, uram, a helyeikbe. Meg kell ennek változni. Új kornak kell jönni. Nem szabad elpusztulni hagyni a régi urakat…

Na hát tessék beszélni vele!… Hiába beszélek a múltról, a „régi urak” nagy részének haszontalanságáról. Az új szorgalom, új munka nagy értékérõl.

Czinege történeti alapon áll, mint Károlyi Sándor, Széll Kálmán s a többi. Czinege új korszakot akar, jogot, törvényt és igazságot és tenyészpolitikát. Egészen a rátóti iskola.

Ám Czinege másban is hasonlít a divatos magyar politikusokhoz. Óvatos és paktumra kész.

- Kérem - mondja Czinege - azért csak jobb az, ha csendességben vagyunk egymással. Jobb, ha nem veszekedünk. Úgyis eljön, aminek el kell jönni.

Hát nem olyan egészen ez az okoskodás, mint a félhivatalos lapoké?

Czinegék bölcsessége kormányozza ezt az országot. Czinegék legeltetik a juhokat, Czinegék hoznak törvényt, Czinegék közigazgatnak, s Czinegék cibálgatnak vissza bennünket az áldott középkorba.

Széll Kálmán, a fõ-Czinege nem véletlenül ura az idõknek. Ebben a Czinegés idõben marhatenyésztõnek kell az ország sorsát igazgatni. Az aztán egészen véletlen dolog, hogy marhatenyésztõ és nem juhász számadó.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 7.

A. E.