79. LASSAN, DE BIZTOSAN

Lassan, de biztosan kezd terjedni mindenfelé az a homály, az az elbomlás, mit - eléggé szellemesen - a klerikális filozófia (ilyen is van már!) az idõk természetes jelének, sõt egyenesen (óh Plato!) az idealizmus fejleményének nevezett el. Nohát ez az „idõk jele” - mint tudósítónk írja -, terjed immáron a Szilágyságban is. Tasnád sváb nemzetiségû lakosai között is elterjesztõdött a vérvád szomorú s egyúttal bosszantóan naiv meséje. A már másutt ismertetett sablonok szerint terjesztõdött (mert nem is terjedt!) a dolog, s ha a derék kálvinista pap, Bartha Dezsõ nincs, ma már a Szilágyságban is felhangzik az elbutított nép jelszava: „Halál a zsidókra!” Érdekes és jellemzõ arra, hogy miként terjed az „idõk jele” Szilágy megyében - a zilahi köztemetõ ügye is. Ott ugyanis eddigelé felekezeti temetõk voltak, de amennyiben a különbözõ felekezetû házastársak együvé temetése körül újabban a katolikus egyház rendkívül sok esetben nehézségeket okozott, a kálvinista többségû Zilah köztemetõt létesített. Itt jön már most ismét elõ az „idõk jele”. A katolikus plébános folyamodik a vármegyéhez, hogy az újonnan létesült köztemetõt ismét osszák fel felekezeti temetõkre, bár a városnak éppen az volt az intenciója, hogy a felekezetiséget szüntesse meg. Nevetett az egész liberális Szilágyság a folyamodáson, hanem a közgyûlésre bevonult az egész római és görög katolikusság, s szavazatok egyenlõk lévén, az erõs liberális és kálvinista Wesselényiek utódja: Wesselényi Miklós br. fõispán mint elnök a felekezeti felosztás mellett döntött. - Nos, ez is az idõk jele.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 8.