80. AZ ÕSZI NAGYVÁRAD

Az ember gyámoltalansága növelte nagyra a tavaszt. Az a gyámoltalanság, amely megrészegül az élet bizsergésétõl, de megreszket egy sárgult falevél hullásától is. A tavasz valóságos felségjogokat élvez az emberi gyámoltalanság jóvoltából. Reá esküszik, érte lelkesedik mindenki. Persze, hisz a tavaszé például március, a göthös emberiség eldorádója. Április is a tavaszé, hogy édesen szeszélyes, sugaras-felhõs, de mindig gyors, szinte vágyakozni látszó vegetációjával besodorjon bennünket az életmámor önhitt forgatagába. Na meg aztán Május, mikor a tobzódó életmámortól majdnem tökrészegen hajszol bennünket egy nagy örök törvény. Május a szerelem hónapja, a halál kicsúfolásáé…

Hát persze, hogy nagyra növelte emberi gyámoltalanságunk a tavaszt!… Még a fûzfapoéták közül is csak a filozófusabbak, tehát a kellemetlenebbek ûzik az õszi rigmusgyártást. Hja, az õsztõl félünk. Az õsz nagyon meglakoltat a tavaszi lumpságokért. A májusi szeretkezések tökrészegségéért a katzenjammer kínjait küldi ránk az õsz. Az õsz, a szép, a nagy harmóniába illesztõ, filozófus õsz… Zakatolt, rázott a kocsi, mely nyargalt velünk, mikor ezek a dolgok eszünkbe ötlöttek. Mert, hogy tegnap volt az elsõ szép õszi nap… És micsoda szépség az õsz szépsége annak, aki májusban is többet kontemplált, mint ágált, s aki õsszel is olyan mulat­ságosnak tartja a bolondos életet, mint amilyen igazságosnak tavasszal az édes bolondságokkal leszámoló harmóniába illesztõ elmúlást…

Mert az õsz szépsége a harmónia. És a harmónia fölséges érzésével hatott reánk a tegnapi nap…

Az õszi Nagyvárad pedig nagyon-nagyon szép. Talán csak az õszi Nagyvárad szép. Mert egy gyönyörû õszi nap varázsa megillethet bennünket egy percre a harmónia nagy érzésével. Igaz, hogy nagyon szép napnak kell lennie… Máskor kevés jut a harmóniából Nagyváradon...

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 12.

(.e.)