87. A NAGY NAPOK ELÕESTÉJÉN

Csak kényelembõl nevezzük a közeli napokat nagy napoknak. Magyarországon, ahol a közszellem ki szokta tombolni magát halálra így ötévenként egyszer, nagy napoknak hívják a választások napjait.

Holnap Bihar vármegye tizenkét kerülete, holnapután Nagyvárad választ. Most már el lehet mondani, hogy nyakig vagyunk az iszapban. Bizony ez után az iszapfürdõ után beláthatatlan idõkig fog kelleni mosakodnunk, ha ugyan a tisztálkodás néha divattá lesz nálunk is.

Éppenséggel nem voltak eddig szíveinknek gyönyörûségei. Bihar vármegye, melyet ma már kevésbé jogos önhittséggel nevezünk még mindig Biharországnak, választási harcaival ékességes tükre volt a választó országnak. Az elvtelenség, a bizonytalanság, a gyávaság s a zavarosban halászás ebben a tükörben pompásan megtetszett.

És édes, komikus dolog, hogy némelyek, kik prototípusai az elvtelenségnek, milyen lázasan kíváncsiskodnak, hogy a zavaros áradat felett milyen lobogót lenget a Nagyváradi Napló? Reánk voltak kíváncsiak, kik biztos magasságon állunk azóta mindig, hogy a magyar szabadelvûséget befullasztani készülnek a magyar közéletre elterített pocsolyába Reánk, kik hajthatatlanul tartunk ki a régi liberalizmus mellett, s keményebbek és radikálisabbak vagyunk, mint valaha!

Nem kellene felelnünk, de megfelelünk…

Voltunk s vagyunk rendíthetetlen hívei a régi szabadelvû tábornak, mely elveszendõben [van]. Maga Biharország is leszerelt. Megalkuvóknak látszanak a sok harcot vívott vezérek s tehetetlennek a tábor. A megalkuvásnak legnagyobb átka az, hogy ma tisztán senki sem láthat. Szóljunk világosabban egy jeles publicistánkkal: bele tetszett gyáván törõdni mindenbe, ma már a pártok mit sem jelentenek. A pártokat elnyelte a pocsolya, a reakció.

Mi hát nem tehetünk egyebet, mint hogy - ha a szabadelvû párt nem ragaszkodott elveihez - hívek maradtunk magunkhoz s a szabadelvûséghez.

Mi következik ebbõl? Nekünk credónk, törvényünk a szabadelvûség. Aki szabadelvû, az velünk van, s avval vele vagyunk.

A Bihar megyei szabadelvû pártban nem maradt semmi tán a régi harciasságból. Még vezéreinél is jobban megalkudott. Olyan könnyelmûen hagyta önsorsára a szabadelvûséget, mintha egy rövid vicinális vasútról, vagy Kumanyesd község egy félszázalékos pótadójáról lett volna szó. Nagyszalonta, B.-Ujfalu, Báránd, Bihar beszéljenek helyettünk. Hosszúpályi ellenzéki jelöltje református pap, kétségtelenül liberális ember. Ide a párt egyik legkiválóbb tagját elküldték - elvérezni. Talán gyõzni fog, de gyõzelme nem biztosabb, nem dicsõségesebb lett volna Balogh Lászlóval, a titkos antiszemita Leszkay Gyulával szemben?… Beszéljünk a székelyhídi dolgokról, hol a szabadelvû párt beengedett mindent, még az agrárizmust is. Egy kis lelkiismeretesség, az elvek szeretete mellett megtörténhetnék, hogy Tisza István grófnak és Hlatky Endrének a legkétségesebb küzdelmet kell megharcolniok, s hogy Belényesben felnõtt valami zavaros, de elég félelmetes ellenség?

És bizonyos jó bácsik, derék urak beszélni mernek „pártunk”-ról, „változhatatlan” elvekrõl, s hogy mind jól összefér a dicsõséges múlttal s az „új korszak áldásos tevékenységével”…

Ennyi elvtelenség, zûrzavar, gyávaság, megalkuvás bizony nem sok gyönyörûséggel tölthette el a mi szíveinket!…

Hát Nagyvárad?… A gönci lobogó még itt bosszulhatta volna meg magát igazán, ha nem volnánk sokan klikkeken kívül álló, hû, önzetlen tagjai a szabadelvûségnek. Nagyvárad szabadelvû pártjának vezetõsége jórészben egy érdekszövetkezet, mely leplezgeti s cifrázgatja magát nagy, õsz generálisunk köpenyegével… Itt egy Hoványi Géza ad leckét a szabadelvûségbõl s „közéleti erkölcstanból”. Itt stréber familiárusok törtetnek az élen - az érvényesülésért. És a többi, amit mind tudunk!…

Ha résen nem állunk, ha nem rángatjuk a vészharangot, a klikkek és stréberek miatt Tisza Kálmánt, a legnagyobb élõ magyar politikust, a régi szabadelvûség igazi oszlopát kibuktatja Barabás Béla, akirõl tudjuk ugyan, hogy szintén igaz szabadelvû, de akirõl hisszük azt is, hogy õ maga visszalépne, ha arról lehetne szó, hogy Tisza Kálmánt kibuktassa…

...Állunk a nagy napok elõestéjén szomorúan, s alig merünk hinni az elõtolakodó reménynek, hogy Bihar vármegye ismét Biharország lesz, s itt fog megszületni a reakció reakciója, a régibõl megújult, a réginél még erõsebb, igazabb liberalizmus…

De higgyük, hogy valamiképpen meg fog születni, s ez a születés halálába fog kerülni a most vajúdó s szörnyszülöttnek ígérkezõ parlamentnek!…

Nagyváradi Napló 1901. október 1.