89. A VÁLASZTÁS NAGYVÁRADON

Szenzációktól kifáradtan választott magának képviselõt Nagyvárad…

A választások rendes tarka képe megvolt, de az emberek hangulata csodálatosan nem volt választási hangulat, inkább olyan érthetetlen, csinált láz…

Idegen nem tudta volna ezt az éppenséggel nem nagy emóciót megmagyarázni. Mi tudtuk az okát. Nagyvárad polgárságát rettenetesen kifárasztotta s valósággal megzavarta az országos választások elsõ napja…

Mintha a változott idõk a mi számunkra tartogatták volna a leckét adó erõt. A közöny vissza­fizetett közönnyel… Mindenki tudta, hogy Tisza Kálmán mandátumának ma nem a régimódi tessék-lássék harc lesz az ára, és ezt mindenki olyan könnyen vette, mintha Tisza Kálmán egy ifjú budapesti fiskális lenne, ki lejött ide Nagyváradra egy kis hazárd mandátumjátékra…

Mikor mi berekedtünk a kiabálásba, megmozdult végre a szabadelvû tábor. De megettek két vagy három vacsorát - nem is tudjuk -, s egyebet bizony nem sokat csináltak. De csináltak mégis. Elkeserítettek, lehûtöttek sok-sok szabadelvû embert. Megmutatták, hogy a szeren­csétlen modorú agitálás közönyt, nemtörõdömséget is szülhet ám! és néma elkeseredést is…

De történt más is. A nagyváradi választás egyszerre, váratlanul rokonságba lépett a terézvárossal. Feltámadt a kis emberek, a polgárok büszkesége, s ez a feltámadt büszkeség nem alkudozott. Ki akarta magát szakítani a helyi klikk uralma alól, melynek vezetõi közül nagyon sokan csak üzletbõl szabadelvûek, s csak azért, hogy bankjaikkal, összeköttetéseikkel uralkodjanak.

A nagyváradi szabadelvû párt vezetõsége - tisztelet egy-két nemes kivételnek - nagyon bûnös. Hejh, szomorúan lengtek a Kossuth utcán a Tisza zászlók!… Reggeltõl délután öt óráig, mikor e sorokat írom, Barabás Béla dr. 2-300 szótöbbséggel jár elöl. Üresen térnek vissza a Sashoz a szabadelvû kortesek kocsii…

Mi lesz? Most még nem tudjuk… Mindenképpen kegyetlen, de igazságos leckét kapnak a nagyváradi kiskirályok, az összes tirannusocskák és azok, akik nem szavazzák meg az egyházpolitikát, de azért viselik az alelnöki címet a szabadelvû pártban.

Hajh, de mért kell e miatt a megérdemelt lecke miatt a haldokló magyar liberalizmusnak kapni a halálos döfést.

Nagyváradi Napló 1901. október 4.