94. A VÁLASZTÁSOK EPILÓGJAI

A nagy komédia jobbára lezajlott. Undorítóbb, léhább vásárt nem látott a világ.

De legundorítóbb volt, hogy mint támadtak Nagyvárad váratlan megnyilatkozása után a haldokló oroszlánra…

A magyar sajtó, Széll Kálmán lapjaival az élen, vetélkedve rugdosott a letörött generálison. A kormánypárti s többi klerikalizmus Tisza Kálmán bukását tartotta a legnagyobb gyõzelmének.

Mi elmondtuk, hogy Nagyvárad nem a szabadelvûség ellen kívánt megnyilatkozni. Tisza Kálmánt saját klikktõl vezetett pártja, a reakciós Széll-rezsimmel szemben történt megalku­vása s szerencsétlen beszámoló-beszéde buktatták el.

Mi akkor mindjárt megírtuk, hogy ez a bukás nem szörnyûséges csapás, de tragikusnak tragikus. Az ember tragikuma, a nagy emberé s az idõ tragikuma, hogy Tisza Kálmán elbukhat a szabadelvûség híres városában, a Tiszák birodalmában.

De minden csöpp vérünket fellázítja, hogy milyen aljasul bántják most Tiszát azok is, akik nemrégiben is reszkettek a hatalmától, s míg divat volt szabadelvûnek lenni, odavoltak a Tisza-liberalizmus dicsõítésének gyönyörûségétõl.

...Ez a legszörnyûbb tragikum! A Tisza-féle opportunizmus alaposan kinevelte ezt a nemzedéket…

Egyébként pedig kezdünk nyugodtak lenni, és várunk. Nagy dolgok fognak történni. Azt hisszük, hogy a közeljövõben itt, Magyarországon vívja meg legnagyobb csatáját az egész világon egymással szemben álló középkor és az emberi haladó lélek.

Egyelõre még kis dolgok aktuálisak. Néhány rendes és pótválasztás sok-sok petíció és bûnvádi eljárás…

Nagyváradi Napló 1901. október 7.