100. ÚJ PÁRTALAKULÁS NAGYVÁRADON

A generális váratlan bukása fölött mintha napirendre tért volna már az ország közvéleménye.

Maga a bukás Nagyváradon és Bihar megyében is megszûnt már állandó témának lenni, de annál erõsebben foglalkoztat mindenkit a helyzet, melyet - elsõsorban Nagyváradon - a bukás teremtett.

Mi voltunk azok, akik rámutattunk a Tisza Kálmán tragikus bukásában megnyilatkozott törvényszerûségre. Nagyon tévedtek ám a gyönge siránkozók s az olcsó gúnyolódók is.

A generális bukását tulajdonképpen legkevésbé a függetlenségi párt - hogy így mondjuk - csinálta meg. Ama bizonyos trafik sem. Még a tisztviselõk elkeseredése sem. A nagyváradi Tisza-párt klikkszervezetének s néhány önzõ és politikailag is gyanús vezetõjének már volt részük a bukásban, de a való ok még ez sem egészen…

Tisza Kálmán olyan nagy volt, hogy nem buktathatta el senki, csak - Tisza Kálmán…

Emlékezzenek csak, akik akarnak emlékezni, hogy mikor Bánffy Dezsõ bárót legyûrték az egyesült klerikálisok, s paktumok, szövetségek lépcsõjén hatalomra jutott az újabb Magyarország legveszedelmesebb politikusa, a nagy kokott Széll Kálmán, mit várt ott a Tiszáktól, elsõsorban Tisza Kálmántól az igazi liberális közvélemény, de legizgatottabban Nagyvárad!…

Emlékezzenek csak késõbb a Tisza Kálmán gr. híres elnöki installációjára, mikor formálisan tüntetett egy hatalmas gyülekezet Bánffy nevénél és nevével Széll Kálmán ellen!…

Emlékezzenek csak, mit vártak Tiszától a nagyváradi liberálisok az összeférhetetlenségi törvénnyel szemben történt állásfoglalásakor!…

A nagyváradi liberális párt hatalmas többsége sohasem volt a Széll hívõ tábora. Látta folyton az új regime üzelmeit, s a régi pártkeretek között csak a tradíció, Tisza Kálmán személye s a liberalizmus veszedelme tartotta meg.

A legbámulatosabb politikai nagykorúság, világoslátás és intelligencia nyilatkozott meg ebben az állásfoglalásban. Nagyvárad liberális polgársága látta, megérezte elõre a reakciós veszedelmet. Hiszen ma már ott tartunk, hogy a Széll-féle sajtó-direkció, egyik nagyváradi lapban is, csak avval tudja megvigasztalni a liberalizmus sorsa miatt aggódókat, hogy a klerikális uralom Belgiumban sem mert összetörni minden liberális intézményt!!!

A veszedelem egyre nõtt, s Nagyvárad hiába bízott Tisza Kálmánban, Tisza Kálmán odavarrta magát Széllhez, s ez az opportunizmus elveszítette…

Beszéltünk Nagyvárad politikai életének több elõkelõségével. Valamennyien kénytelenek voltak azt a beismerést tenni, hogy egészen új pártalakulást ró kötelességül a helyzet.

A volt Tisza-párt exponáltabb, befolyásosabb vezetõi, kik nemcsak a generálist, hanem rengeteg hatalmat is vesztettek, még mindig tehetetlenek a nagy csapás után. De annál világosabban látja a helyzetet az igazán liberális nagy többség.

Föltétlenül bizonyos, hogy Nagyváradon egy új, igazi liberális párt fog alakulni. Ez a párt nem lesz Széll-féle „szabadelvû párt”, hanem szabadelvû valóban, intranzigens szabadelvû-párt…

Sõt nagyon tekintélyes hangok hangoztatják, hogy a liberalizmus nagy veszedelme tétesse félre mindenkivel a közjogi hiszek-egyet. A közjogi radikalizmus különben sem rí ki éppenséggel az igazi, radikálisan liberális hitelvek között…

Szóval az új pártalakulás, ilyen irányban okvetlenül s mielõbb megtörténik, s történjék is meg Nagyváradon.

Talán demokrata párt lesz az új párt neve. Lehet, hogy mint szabadelvûpárt hadakozik az újfajta klerikális, Széll-féle liberalizmus ellen. De mindenesetre megalakul.

Hogy aztán azok, kik mindig a hatalommal szeretnek lenni, megkísérlik-e Nagyváradon egy Széll-párti, hivatalos párt szervezését, nem tudjuk. Azt hisszük, igen. Hogy ez a párt mennyi szerencsével dolgozhat, azt már megjósolta a múlt…

Nagyváradi Napló 1901. október 16.