109. TISZA ISTVÁN S A BIHARI DZSENTRI

Egy budapesti lap tarka krónikái közt meséli a következõket:

Biharországban forrong a dzsentri. Ez a középosztály, amely Beöthy Ödönt és Tisza Kálmánt adta a nemzetnek, valaha országos nevezetességre emelte a vármegyét. Napbarnított, büszke fajta, telve õsi virtussal és modern mûveltséggel - ez volt a Tisza Kálmán legintimusabb és leghívebb gárdája.

Dehát változnak az idõk, a dúsan termõ domíniumok elsüppedtek a merkantilista világ zavarosaiban és velük együtt enyészett el a híres dzsentri híres jelentõsége is. Lappangva, észrevétlenül jött a változás úgy, hogy mintha álmukból riasztotta volna föl az embereket a hír:

- Tisza Kálmán megbukott Nagyváradon!

Voltaképpen bizony nem Tisza Kálmán bukott meg, hanem a bihari dzsentri. Amint ezt bizonyítja az alábbi kis történet is:

Évente egyszer lóverseny van Nagyváradon. Hosszú évek óta legnagyobb ékessége ennek Tisza István gróf, mert a könyvbúvó embernek látszó tudós a gyepen egyike a legjobb lovasoknak és úrkocsisoknak. Valóságos univerzális tehetség. Délelõtt elnököl, ármentesítõ társulatok ülésén, gazdasági egyesületekben tart közgazdasági beszédeket, délután pedig megveri kardvívásban a vívómestereket és megelõzi a versenygyepen a többi úrlovasokat.

Lóverseny után régi szokás szerint dzsentri-bál van a „Rózsabokor”-ban, vagy a „Bazár”-ban. Tisza István ott is kitesz magáért. De az idén hej, az idén… nagyon szomorú volt ennek a bálnak a lefolyása. A dzsentri most is megtette az elõkészületeket a mulatságra, de amíg a szolgák a nagyterem parkettjét fényesítették a táncos talpak alá, addig a másik teremben egy tizenhatterítékes bankettre terített asztalt a pincérsereg.

Emberemlékezet óta ez volt az elsõ lóverseny-bál, amelyen nem vett részt Tisza István. De nemcsak nem vett részt, hanem tüntetõleg a szomszédos terembe hívta meg bizalmas vacsorára az õ grófi vendégeit.

A dzsentri tehát háborog és a haragot szítja még az is, hogy egy hír szerint Tisza István így okolta meg ezt a különválást.

- Az olyan dzsentrire nincs szüksége, amelyik még Tisza Kálmánt se tudja megválasztani!

*

A budapesti lap históriájának némi alapja van. Nagyváradon s Biharban beszélnek is nagyban róla. Mi nagyon apró, kulissza-ügynek tartottuk. Hogy most a fönti krónikázás után foglalkozunk vele, oka az, hogy az esetbe megint „belepolitizáltak”, mint minden ügybe e kedves országban. Hát úgy áll a dolog, hogy a dzsentri és Tisza István grófék csakugyan külön tartották a magnum-áldomást. Az egyik társaságban valának: Szunyogh Péter alispán, Szunyogh Zoltán marjai birtokos és családja, Örley Kálmán képviselõ és családja, Juricskay Zoltánné és leánya, Wertheimstein Alfréd és családja, Karácsonyi Aladár[né] grófnõ leányaival, Beöthy Pál és neje, Miskolczy Barna és családja, Telegdy József orsz. képviselõ és családja, Szokoll József kapitány és neje, Kubinyi György huszárkapitány cs. és kir. kamarás és neje, Meskó Boldizsár és neje, Pallay Lajos és József stb., stb. A bihari-nagyváradi dzsentri társaság.

A másikban: Tisza István és Kálmán grófék, gr. Zichy János, gr. Keglevich, gróf Hoyos, gr. Orsich, N-Bölöny Józsefék, báró Kemény s a lóverseny többi mágnás-vendégei…

Mi magán-murikhoz reflexiókat nem fûzhetünk. Csak ennyit: ha Tisza István gróf csakugyan tüntetni akart a dzsentri ellen, akkor Tisza István gr. feledékeny is, egy kicsit hálátlan is, és jobb úrlovas, mint politikus… Ez egyetlen reflexiónk is csak azért, mert Tisza István még mindig több vagy kevesebb a grófnál: a közélet, a politika embere, kinek tettei sokunkat érdekelnek…

Nagyváradi Napló 1901. október 24.