111. SZÉKELY IRÉN

Engedje meg nekem, kedves Szerkesztõ uram, hogy ígért levelem elseje Székely Irénrõl szóljon. Az énekes primadonnák elsõsége még ma is elvitázhatlan. Székely Irén pláne a nagyváradi színpad kimondott nagy asszonya, üdvöskéje, legprímább donnája stb. stb…

Székely kisasszonyról azt mondják, drámai színésznõnek készült. Talán így is volt. Lehet azonban, hogy ez a hír afféle báj-hír. Arravaló, hogy a káprázatunkat fokozza. Mi legalább éppen Székely kisasszony iránt érzett nagy tiszteletünkbõl nem vesszük készpénznek ezt a kis báj-hírt. Mert ha Székely Irén drámai talentum volna: õ ma az ó és új kontinensek legnagyobb énekesnõje…

Láthatja, kedves Szerkesztõ uram, milyen gyönyörûen tudom kerülgetni a kategóriumot, hogy Székely Irén nem oly jó színésznõ, mint amilyen énekesnõ.

Pedig ez a Székely kisasszony mûvészi egyéniségének egyenes és hû kritikája. Csodás, színes, varázsos hangja van. A hiányzó iskolával ez a hang volna a legelsõ hang ebben az országban, s mi nem törõdnõnk abba bele, hogy Székely Irén nekünk énekeljen, s ne valamelyik nagy opera-színház közönségének…

Mi tudjuk, hogy Székely kisasszony sokkal nagyobb stílû mûvésznõ, mintsem ne igyekeznék még jobban kinõni a mi kis színházunkból. És ez - fájdalom - biztosan sikerül neki. Nem hallottuk, nem tudjuk, de bizonyosként állítjuk, hogy Székely Irén tanul…

Addig, míg el nem hagy bennünket - azt hiszem, osztja ezt ön is, kedves Szerkesztõ uram -, az õ nagy mûvészetének többet nem kell produkálnia, mint eddig produkált. A színházvezetõség jöjjön végre reá, hogy neki egy Székely Irénje van. Kímélje meg ezt a kivételes mûvésznõt attól, hogy neki nem illõ, könnyû, silány darabokban csak egy fikarcnyival is kisebbnek higgyék, mint amilyen.

Várjuk az opera-ciklust, mely diadalmas ünnepe lesz a Szigligeti házának s ünneplése Székely Irénnek…

Ennyit elsõ levelemben, kedves Szerkesztõ uram. Székely Irén nebántsvirág, s mi még úgy sem ismerjük õt nagysága teljes voltában… Az ön jóakarója marad egyébként

Ida.

Színházi Újság 1901. október 26.