122. CYRANO DE BERGERAC

- A Szigligeti Színház premierje 1901. november 9-én. -

Edmond Rostand diadalmas darabja tegnap este elérkezett a negyedik magyar stációhoz.

Diadalmas ereje csak francia szíveket ejthet meg valóságos teljességében, de bármerre szálltak el, s bármilyen zengésûekké váltak az immár nagy Rostand varázsos versei, mintha lobbanékony, tüzes gascogne-i szívek dobbanása kísérte volna õket: gyújtottak, igéztek mindenütt. Rostand az idõk szerencsés kezû bûvölõjének látszik. E lármás és érthetetlen kort megbûvölte az õ poéta szívével, s a bûvölés csodát mívelt: a sárból poézis lett. A vad, féktelen francia nacionalizmust kiragadta a romboló, állatias, gonosz ösztönök közül, s mire vissza­kapták, nem ismertek reá. Ez a csoda-ember tündér-világot varázsolt belõle. És a régibõl nincs benne semmi, csak a gloire, a franciák ez olimpusi, mámorító italja.

Micsoda poétához méltó gondolat volt föltámasztani egy halott poétát, kirõl már csak nebulók és akadémikusok tudtak. Megérezni egy régen elmúlt élet szépségét és tragédiáját! Micsoda inspirált, felséges ötlet volt föltámasztani a nagyorrú, bátor, örökre hadakozó, egész világgal viaskodó Cyranót!…

…Ki volt? „Minden volt és semmi sem!” Költõ. Francia volt, király és koldus, gyilkos és hõs. És szerencsétlen volt nagyon. És elfeledték… És századok dübörögtek le lomha hempergéssel. A gloire nemzete sokszor ivott a dicsõség nektárjából és könnyeinek sós vizébõl is. És utóbb nagyon megtornyosodtak feje fölött a barna fellegek.

Megalázták a büszkeségét, hajh, nagyon megalázták. És bosszúja is hiába lángolt. A gloire nemzete sorvadozni kezdett. Ereje megfogyott. Bizalma is. Bölcsek, költõk megmozdultak, hogy a nagy veszedelmet elmulasszák. És Rostand is a költõk közt vala. Õ lement a századok kriptájába, s föltámasztotta Cyranót. És versben beszélõ hõsét beállította a nagy, veszedelmes káoszba:

- Franciák, itt van Cyrano, õt hallgassátok!

És tele serlegbõl hajtogatta a francia nép ismét a gloire nektárját. Egész Franciaország tapsolt és hitt. Cyrano pedig útrakelt más országokba is… A Hét mély Ignotusa mondjon bármit is, föl kell néha támasztani a valóság szemétjétõl megtisztult múltat, a szépet, a mámort, a poézist…

*

Rostand darabjának gazdagsága elvakító. Hõse, a nagyorrú Cyrano, predestinált tragikus hõs. Nemcsak azért, mert poéta s mert szertelen, de mert abban a korban, amelyben olyan gyalázatosan nagy becse volt a szép formáknak, pofában, termetben, írásban, orációban és szerelemben, - neki, aki érezte a maga kivételes értékét - az orra miatt kellett hitét veszteni a hiú sikerekben, amelyek Poe Edgaron kívül bizony legkívánatosabb sikerek voltak a poétáknak is.

Odaadja hát a lelkét az üres, csinos, fess úrnak, kit az õ Roxan-ja szeret. Mint Toldi Tar Lõrincnek. Õ is a vetélytársának hódítja meg az imádottját.

De Cyrano a lelkével. Roxan akkor tudja meg csak, milyen lélekért adta oda õ a testét másnak - mikor „Cyrano úr kimúlt…”

Szerelmi tragikuma a legteljesebb. De csõd az õ egész viharos hadakozó poéta élete. A bátorsága megtörik a Roxan ideáljával szemben. Bûnbe [fulladt] szent különc élete csak örökös kísérlet marad. A verseibõl Molière sem átall lopni. Babérhoz, szerelemhez, boldog­sághoz jut minden nála pulyább. Õt megöli a tragikumok tragikuma, az örök tragikum: a kiválóság.

*

A francia könnyûség, kedvesség és szellem kincsesbányája. Cyranót [Cyranóban] forraló monológok, maró és elragadó ötletek, elbájolóan szellemes párbeszédek, raffináltan naiv és naivan mûvészi fordulatok és helyzetek kergetõznek kápráztató színekben. És hányszor többet érthetnek és érezhetnek ezekbõl a franciák. Hány helyütt valósággal csörgedezik a gloire nektárja. A Gascogne, az est homályától borított Párizs, a hold fényét fürdetõ Szajna leírásánál még jómagunk is csaknem extázisba jövünk. És azok az édesen csörgedezõ francia rímes sorok!… Mikor fordítva - igaz, hogy szépen fordítva - is olyan elbájolóak.

A vers, a romantika, óh, nagyon megejt még minket, kik alig és rosszul haladtuk át a romantika korát, s tán sehol sem visszhangozhatik olyan hatalmasan Cyrano francia sikere, mint magyar földön, hol hálásak vagyunk különösen a Rostand iránt, mert az õ sikerei bírhatták kétségtelenül Herczeg Ferencet Ocskayja megírására.

*

Somogyi Károly sok áldozattal adott a nagyváradi színpadon helyet Cyranónak. A darab kiállítására vagyont költhetett el. A díszletek és kosztümök ragyogóak. Ambíció és kedv sem hiányzott a vállalkozásból. A siker sem maradt el teljesen. De mikor Cyrano hiányzik?! Pataky Béla intelligens, ambiciózus színész. Olyan, aki sohase nagyon rossz, legtöbbször kielégítõ, sokszor jó.

De meglepetést sohse csinál. Ilyen, ha helyére állítják. De Cyrano kivételes, hogy úgy mondjuk, összetett talentumú színészt kíván. Hõst, szerelmest, szalon- és jellemszínészt - hogy ilyen színházi disztinkciókkal éljünk - kíván. Patakynak már az alakja sem eléggé Cyrano-alak. Hangja kis skálájú és kicsiny. Õ pedig hozzá semmiképpen sem tud vele bánni. Van egy kis orgánumhibája is. Cyranója nem is volt egyéb egy nagyon buzgó és nagy lelkiismeretességgel teljesíteni akart vállalkozásnál. A szerepét kifogástalanul tudta, néhol hatást is keltett. De átérteni és éreztetni Cyranót, illúziót kelteni állandóan nem tudott.

Párbaja például még megjárta, de a második felvonásbeli jelenet Roxannal, a monológ, késõbb az erkélyjelenet és a többin végig csak néhol és alig-alig emlékeztetett a várható és a darab olvasásakor szinte elénk rajzolódó hatásra és sikerre. Nagyon poétikus, kedves jó Roxan volt E. Kovács Mariska. Csodálatosan illik egyéniségéhez a szerep. Csinos, de szörnyû gyönge volt a vetélytárs (Christian) szerepében Deésy. Nagyon lelkiismeretes és intelligens alakítást mutatott Bérczi a poéta-szakács szerepében. P. Szép Olga, Benkõ Jolán, Peterdi és Szarvasi jók voltak. A többi szereplõk, fõként a rengeteg szerepre mozgósítani kellett karszemélyzet, a rendezõnek elképzelhetõen nehéz „megdolgozása” után is igen sok helyen keltettek a darab lelkével s az általuk is kelteni szándékolttal ellenkezõ hatást. Általában mégsem volt egészen sikertelen az elõadás, mely ilyen daraboknál az elsõ estén voltaképpen fõpróbaszámba megy. Érdemes a nagyváradi elõadás, hogy benne meglássuk Rostand remekét, melyet olvasva bizonyosan mindenki ismer már. Ma este ismét Cyrano kerül a színházban színre.

Nagyváradi Napló 1901. november 10.