131. SZILÁGYI DEZSÕ SZOBRA

- Pár szó egy eltemetett indítványhoz -

Mikor Nagyvárad város nagy szülötte, a magyar politikai erõ, a liberalizmus és jogi gondolkozás prototípusa, olyan váratlanul, tragikusan kidõlt az élõ törpék sorából, nagyon hûvös kegyelettel gyászolt a nagy ember koporsója mellett szülõvárosa.

Mint ez nálunk megszokott dolog, a temetés után láttuk csak, kit vesztettünk el. Erre nagy lõn a gyász. De mint szintén megszokott minálunk, a nagy gyász után nagy és hirtelen feledés következett.

Mikor a gyász legnagyobb volt, merült fel két ötlet. Egyik, hogy a magyar jogászok, bírók, ügyvédek stb. indítsanak mozgalmat egy Szilágyi Dezsõ-szobor fölállítására, a másik, melyet Mihelfy Adolf dr. Nagyvárad közgyûlése elé indítvány alakjában is beterjesztett, hogy a szobor fölállítása tervében Nagyvárad indítsa meg az országos mozgalmat s itt állítsák fel Nagyváradon, Szilágyi szülõvárosában a szobrot.

Azóta elfeledtük mind a két tervet. Az elsõ jóformán meg sem születve kimúlt, a másodikat, az indítványt, egy szobor-bizottságnál leltározták, mely még adós a Szacsvay-szoborral is.

Néhány hónap telt el mély hallgatásban s Szilágyi Dezsõ feledésében - íme most egyszerre odaváltozott a helyzet, hogy Szilágyinak lesz szobra. Három helyen indult mozgalom külön-külön. Az elsõ Pozsonyban, s ez ígér legtöbb eredményt. A másik kettõ Budapesten: egy asztaltársaságé az egyik akció, a liberális egyetemi hallgatóké a másik.

Hogy külön-külön három helyen föltámadt a szobor terve, azt bizonyítja, hogy Szilágyi Dezsõ szobrának állani kell, s állani fog. Szilágyi Dezsõ az új Magyarország egyik legnagyobb politikusa, legkiválóbb jogásza s legpuritánabb embere volt. Hármas erény, mely hálát követel. Max Harden sötéten és távolról nézte a mi nagy emberünket, de még így is arra méltatta, hogy Crispi mellé emelje.

Ha a szobor állani fog - és állani fog - csak Nagyváradon állhat. Szilágyi Dezsõ nemcsak Nagyváradon született, de Szilágyi Dezsõt az egykor oly csodálatos, nemes, erõs bihari és nagyváradi levegõ formálta. Ez a hajdan oly páratlan iskola, mely liberalizmusával, haladásvágyával s tradícióinak emlékével annyi jelesét nevelte, s adta az új Magyarországnak.

Jó lesz azt az eltemetett indítványt kiásni, s jó lesz Nagyváradnak az ország elé állni, s kérni a magyar társadalomtól, amivel a magyar társadalom Szilágyi Dezsõnek tartozik.

A nagyváradi közélet vezetõ emberei, a nagyváradi sajtó s - tudomásunk van róla - a budapesti sajtó is készséggel dolgoznak a Nagyváradon fölállítandó Szilágyi-szobor érdekében. Ez szolgáljon a Szacsvay-szobor-bizottságának is biztatásul, hogy mielõbb s ilyen értelemben álljon elõ a Szilágyi-szobor ügyében.

Szilágyi Dezsõ mûködésének jelentõségérõl lehet eltérõ vélemény is. Az igazi nagyságnak az ellensége mindig sok.

Valóság az is, hogy Szilágyi Dezsõ éppenséggel nem tartozott a felolvasztó, meleg nagyságok közé. Talán azoknak is lehet némi igazságuk, kik azt tartják, hogy Nagyvárad több szeretetet is érdemelt volna tõle. A nagyság apró emberi szépséghibái nem jöhetnek szóba, mikor a nagy ember megdicsõült.

Tisza Kálmán mellõl dûlt ki. Együtt tartották vállaikon a roskadozó liberalizmus bástyáit a legutolsó idõkben. Õk ketten az új Magyarország legnagyobb emberei. Nagy volt, faját szeretõ, de tiszta fényes liberalizmusában. Nagy volt tudásban, munkában és alkotásban…

Veszedelmes idõk következnek. Veszedelem fenyegeti a Deák, Tisza és Szilágyi alkotásait. Szükségünk lesz erõt, emlékezést nyújtó forrásokra, s szükségünk lesz az emlékezni tudásra.

Ha az õ nemes, erõs ércalakja közöttünk lesz, talán nem csüggedünk az eljövendõ nagy harcban, mert gondolni fogunk õreá, a nagyra, tisztára és erõsre. Gondolni fogunk és gondolnunk kell reá!…

Nagyváradi Napló 1901. november 24.