136. A PÁRBAJOZÓ TANÁR

Gulyás István, a debreceni ref. kollégium tudós professzora újságíró is. Színházi kritikát írt, véleményt mondott, s e véleményéért belekötött és megsértette egy kereskedõsegéd. Gulyás professzor megverekedett a sértõjével többek között következõ okokból:

1. Magyarországon önérzetes, intelligens ember sértésért csak szóbajöhetõ elégtételt is a társadalom hite szerint csupán párbaj által vehet.

2. Gulyás professzor mint újságíró - ugyancsak magyar szokások szerint - ki van téve annak, hogy írásáért bármely percben belekössön a legutolsó éretlen suhanc is.

3. Gulyás professzor intelligens, demokrata gondolkozású ember. Az õ afférja idején volt az aradi eset s fura vita a kereskedõsegéd párbajképes vagy képtelen volta felett. Õ hát - még ha a párbajt teljesen elítélné is - kiállott, hogy az éretlen vitában tettel mutasson igazságot.

Körülbelül ez a három nagy oka lehetett Gulyás Istvánnak a párbajra, melyért már le is ülte Szegeden a leülendõket.

De Gulyás István lakoltatása még a szegedi ülés után következett igazán. A tiszántúli református egyházkerület közgyûlésén szóba jött a párbaj, s úgy elverték a port minden valaha párbajozón, de fõként Gulyás Istvánon, hogy ez csupa gyönyörûség volt.

Nem értettük a dolgot. Nem értettük, hogy ennek éppen református gyûlésen kellett lefolynia. Nem értettük, hogy olyan kiváló agyvelõ, mint Ritoók Zsigmond is, csak elítélni, de menteni nem tudta a Gulyás István tettét és esetét.

Ma már kezdjük érteni. Fõként a Pályi Ede tragédiája óta.

A klerikálisok, az õsz hajúak s pelyhes állúak egyaránt egy idõ óta a párbajterrorizmussal próbálják elcsitítani az igazságot és világosságot.

A debreceni vita intõ szó lehet, s bizonyára az lesz a tisztelt történetieskedõ, fajmagyaroskodó, reakciós uraknak, hogy nemsokára a krakéleres, terrorizálva lovagiaskodó kardot is kicsavarjuk a kezükbõl.

Nagyváradi Napló 1901. november 20.

(a.e.)