140. LECOUVREUR ADRIENNE

Hogy is mondjuk csak: tegnap olyan történelmi este volt. Csupa komor hidegség, ósdiság, penészszag áradt felénk a színpadról. Ennyiben volt az este történelmi s annyiban, hogy Lecouvreur Adrienne-féle darabok a színpad történelméhez tartoznak már, s a történelmet a mi napjainkban, mikor a történelmi érzék olyan kevesünkben van meg, kár megboldogítani. Elég bajunk van úgyis A vasgyárossal, a Szegény ifjú történetével s a többivel, melyek[et] a nagyközönség örök, becsületes naivsága a mûsoron tart. Különben pedig K. Hegyesi Mari asszony játszotta a rémdráma címszerepét. Nagyon szép volt, nagyon-nagyon szép és olyan hideg, mint egy darab meg nem értett történelem, vagy hogy néhai való poétától idézzünk - mint Montblanc meghatva. De hatást mégis tudott nem egy helyütt kelteni e nagyon szép és nagyon tehetséges asszony. Akarata nem egyhelyütt le tudta gyõzni a darab lelketlenségét s önnön-hidegségét: ilyenkor tapsvihar, meleg, hosszantartó és hatalmas zúgott felé. A szépszámú s disztingvált közönség tudta értékelni, mit tesz az: Lecouvreur Adrienne címszerepében nehéz akarat árán szívekhez férkõzni. Az elõadás - mint mostanában mindig - gondos és szebb feladatokra méltó. Igen intelligensen segédkeztek K. Hegyesi asszonynak E. Kovács Mariska, Kacziány Viola, Kulinyi Mariska, Krasznay és Pataky.

Nagyváradi Napló 1901. december 4.