148. A HÉTRÕL

A babonás miszticizmusra hajlandóságnak, a szentimentális ellágyulásoknak napjai tartanak most egészen karácsonyig. Ezek a napok rendesen eseményesek s elevenek, de e napokban mégis valahogyan másképpen látjuk a dolgokat, mint egyéb idõkben. Úgy kell valóban lenni, hogy így karácsony elõtt szinte hajlandók volnának egymást szeretni is az emberek. De hajh, csak a hajlandóságnál maradunk meg, s a miszticizmus keresése és az ellágyulás is csak olyan talmi nálunk.

*

Nagyváradon a városatya-választások betlehemesdijét játszottuk, s játsszuk egészen ma délután négy óráig. Ne csúfolják a moderneskedõk Gárdonyi Gézát. A mi közéleti küzdelmeinkben is több van a betlehem-játékok naivságából, mint a dramaturgia fejlett tudományából. A nagyváradi városatya-választások mutatták meg ezt. Értjük és valóban szép, hogy a közért annyi derék ember kívánja magát föláldozni, de bármilyen vitális nagy kérdés is, hogy városatya legyen X. avagy Y. urakból, talán túlságosan nagy a láz, amellyel ennek az eldöntése történik, amint túlságosan nagy a színpad arra, hogy rajta pásztorjátékokat mutassanak be. De azért Gárdonyinak van igaza. Nekünk súlyos problémák valójában, igazában nem kellenek. Nekünk betlehemesdi kell és városatya-választás.

*

Bár a nagyváradi párbajellenes népgyûlés óta volt már egy féltucat lovagias ügy Nagyváradon, hogy egészségesebb fölfogások kezdenek hódítani, letagadni nem lehet. Vezércikk-stílusban úgy beszélnek e változásról, hogy megmozdult a „negyedik rend” is. A negyedik rend megmozdulása majdnem veszedelmes lesz. Ha Ivánka Oszkár belelõ Csávolszkyba, egy óra leforgása alatt kész vérfürdõ Budapest. Ez a szörnyû lehetõség térítse észre a klerikális okvetetlenkedõket s a reakció híveit. A „negyedik rend” vérengzõ és lázadó mániája nagyon szomorú és nagyon veszedelmes. Jó lesz ezt a mániát okvetlenkedésekkel nem táplálni.

*

Nagyváradon nyaranta sincsen német orfeum. Nincsen, mert nincsen szükség reá. Budapesten sok a német zengeráj. Lehet, s kell is gyomlálni belõlük. De az „ezer ifjú”-t nem a német szó sérti. Mikor a kereszt-hecceket csinálta az „ezer ifjú” - még akkor Gyõzõ brigadéros volt - a német-osztrák egyetemek klerikális ifjúságának üdvözlõ sürgönyeire nagyon büszke volt. Nem a német fáj a magyar ifjúságnak.

Üti a német köntöst ott, ahol zsidót vél benne találni. Hanem egy helyütt meglakoltak. A német visszaütött. A klerikális, ifjú koponyák közül betörött egynéhány. A német zengeráj Robinettijei bebizonyították, hogy õk a nemzetközi klerikális köszöntésre tudnak magyarosan felelni.

*

A zengerájok helyett talán a színházakért fájhatna a nemes ifjak feje. Mondják, akik ismerik az állapotokat, hogy az egész vidéki magyar színészet válságokkal küzd, de a budapesti színházak is csak éppen tengenek.

Hogy Nagyváradon így van, azt mi tudjuk és látjuk. A színház üres, nap-nap után. Nincs pénz, ez a legfõbb ok, s nem az, amit sok öncsinált színháztekintély összehord.

Valamit tenni kellene. A nagyváradi színháznak deficit lesz a kriszkindlije, s ez a karácsonyi ajándék már régen nem meglepetés. Hanem az állam és a város nem késhet sokáig a maga kriszkindlijével. A szubvenciót meg kell adniok, ha mindjárt karácsony után is.

*

Egyebekben pedig karácsonyelõtti ellágyulással kívánjuk mindenkinek, hogy a legjobban várt ajándékhoz jusson. Mandátumhoz minden városatya-jelölt, szubvencióhoz a színház, villany­világításhoz a legsötétebb külvárosi utca is. Karácsony táján hajlandók az emberek egymást egy kicsit szeretni. Ez a kis hajlandóság szálljon meg mindenkit. Tíz-tizenkét napig ne akarjon mamelukot ölni Szokoly Tamás; recepciót visszacsinálni Hoványi Gyula. Tíz-tizenkét napig bízzunk a közúti társaságban, s szavazzunk bizalmat Hlatky Endrének. Kevesebb õszinteséget tanúsítson Friedländer Samu dr., s találja meg a kasszadarabját a színház. Szóval szûnjenek meg az afférok és egyebek. Folytatásuk következzék majd csak karácsony után.

Nagyváradi Napló 1901. december 15.

(-b.)