150. A VÁLASZTÁSOK UTÁN

A városatya-választások erõsen fölizgatták a kedélyeket. Tegnap még az eredmények és meglepetések hatása alatt állott egész Nagyvárad, s a - jelekbõl ítélve - jó idõnek kell eltelnie, míg a történtekben mindenki meg fog nyugodni.

A 48-as párt természetesen diadalmámorban úszik. Az erõpróba õket igazolta. Azaz nem is így van talán egészen. A szabadelvû párt szervezetlensége, vezetéstelensége s erélytelensége meg­pecsé­telte múltkori nagy Tisza-buktatás diadalukat. Most már azt hangoztatják, hogy elnöküket, Szokoly Tamást Váralján is föl kellett volna léptetniök. Hármas megválasztása hadd igazolta volna, hogy mind a három kerületben övék a többség. Annyi igaz, hogy sokat beszél az a körülmény, hogy Olasziban is több szavazatot kapott Szokoly Tamás, mint Hoványi Géza dr., a szabadelvû párt alelnöke. Hír szerint Szokoly olaszi mandátumát tartja meg, s ezt sürgõsen bejelenti. Ebben az esetben Újvároson minden valószínûség szerint megválasztják dr. Radó Ignácot, kinek bukását pártkülönbség nélkül fájlalják.

A függetlenségi párt volt az is különben, mely leghamarabb levonta a közelmúlt eseményeibõl a szükséges tanulságot. A párt - tegnap este már általán beszélték - legközelebb újjá­szervezkedik. Párthelyiségét is kibõvíti, s általában azon lesz, hogy Nagyvárad közéletében, közügyeinek rendezésében megnõtt erejét megilletõ helyet és részt kapjon.

Ezzel szemben a szabadelvû pártnál a nagy deprimáltságon kívül semmit sem észlelünk. Vádakkal, szemrehányásokkal és késõi ötletekkel vigasztalják magukat a szabadelvû pártiak.

Akarnak-e valóban tenni is valamit vagy sem: nem tudjuk. Tenniök kell. Hogy mit, már Tisza Kálmán bukása után megírtuk. Csak a teljes újjáalakulás segíthet a nagyváradi szabadelvû párton. Ha ez az újjáalakulás meg nem történik, akkor két tábor fog küzdeni egymással, s beláthatatlan eredményekkel Nagyváradon: a papiroson tekintélyes szabadelvû párt s a jelentõs akciókra képes 48-as párt. Mindkét pártot pedig áthatja a lappangó klerikalizmus.

Hogy ez a helyzet mit jelent - nem kell megmagyarázni…

Nagyváradi Napló 1901. december 17.