179. A BLUETTE

Eddig még csak újságírók mulattak maguk között az alábbi kis apróságon.

Várady Zsigmond dr., aki most annyit fáradt a szenzációs protestáns hangverseny sikerén, mint aki csakugyan érti a siker titkát, arra vigyázott legjobban, hogy a reklám teljes legyen. Kifogyhatatlan volt az ötletekben. A múltkoriban például egy nyílttéri közleményt hozott egyik laptársunk. Írója bizonyos Borsos úr, meginterpellálja a hangverseny rendezõ bizottságát bizonyos bluette dolgában. Erre az interpellációra válasz következett. A közönség jól mulatott. Nyilvánvaló, hogy Borsos úr a Holdban lakozik, de [a] protestáns hangverseny fényes lesz. Egyik, különben igen elõkelõ, aradi laptársunk azonban nem vette észre a tréfát. Egész komolyan leközölte a nyilatkozatokat. Komoly morált is fûzött az esethez. Végül konstatálta, hogy Borsos megérdemelte, amit kapott. Ez a mulatságos beugrás csak úgy lett volna teljessé, ha - mint néhány nagyváradi bohém tervezte - Borsos nevében táviratilag lovagias elégtételt kérnek az aradi lap szerkesztõjétõl. Így lehetett volna a nem létezõ Borsos az, akinek lenni sok létezõ ember vágyik: krakéler párbajhõs…

Nagyváradi Napló 1902. január 26.