208. AZ ARANYLÁNC

A színtársulat karszemélyzetének van egy nagyon szõke s elég csinos nõtagja. A kis szõkérõl csodákat mesélnek. Jeanne d’Arc állítólag irigykedhetnék erre a kis szõkeségre. Nahát ilyen nagy véleménnyel vannak róla, s õ mindenképpen rá akar szolgálni erre a nagy véleményre. Most a többek között egy nagyon szimpatikus, fess katonatiszt rajong a kis szõkéért. A minap egy pompás aranyláncot küldött neki. A kis leány nagyon megilletõdött, de a láncot visszaküldte. Így beszélt az „ügy”-rõl társnõinek:

- Nem akartam, hogy túlságosan reménykedjen az én kedves udvarlóm. Nekem férj kell, leányok. Férj, férj, férj!… A kis katonának megüzentem ezt. Ha ezek után is fönntartja az aranyláncot, Hymen lánca lesz ám ez…

És errõl a kis kardalosnõrõl azt merik mondani a kolléganõk, hogy - hogy is mondjuk - nem nagyon elmés!…

Nagyváradi Napló 1902. február 20.