210. A DEMOKRÁCIA

Nagyon komoly kérdésekrõl is jó néha derûs kedvvel beszélni. A múltkoriban komoly szavakkal mutattunk reá, hogy a klerikálisok ki tudnak sajátítani minden modern eszmét. Rámutattunk példaképpen a keresztényszocializmusra. De most meg éppen olyat olvasunk, hogy magyar klerikálisok klerikális demokráciát akarnak csinálni, hogy így hárítsák el a fenyegetõ radikális demokrácia veszedelmeit. Hogy ez a klerikális-demokrácia milyen lesz, bajos elgondolni. Hiszen a legtöbb különbséget ember és ember között a klerikálisok csinálták és a klerikálisoknak semmitõl sincs olyan nagy okuk félni, mint a demokrácia diadalától.

Eszünkbe jut már-már felejtett könyveinkbõl a derék, öreg, bölcs Szolón esete. Az államot nagy veszedelem fenyegette. Hogy is mondjuk: megszaporodtak az éjjeli mulatóhelyek túlságosan. Szolón úgy segített a bajon, hogy állami kezelésbe vette az összes jókedvû tanyákat. Arról azonban keveset szól a krónika, hogy azután is olyan látogatottak voltak-e a mulatóhelyek, mint mielõtt hivatalos kezelésbe vették õket.

Nem óhajtjuk, hogy a példát teljesen megfelelõnek tartsák. Sõt, ki is kérnõk. De a kisajátító módszer régi módszer már. Szolón kezdte...

Nagyváradi Napló 1902. február 22.