213. A VAJDA SÜRGÖNYE

Eötvös Károly, a vajda, igazi ázsiai magyar. Ez a csodás, súlyos talentumú nagy ember imponá­lóan nyugalmas, sõt - a kellõ tisztelettel mondva - megdöbbentõen rest. Legendákat beszélnek a vajda klasszikus kényelmességérõl. Egy pompás új esetet hallottunk tegnap a vajdáról. Egyszer már nagyon összegyûlt a postája. Elhívatta egyik hû adjutánsát, Lóránt Dezsõt:

- Nézzünk át, kedves Dezsõ öcsém, egy keveset ezekbõl az irkafirkákból.

Lóránt nekifogott. Mikor az ötödik levelet olvassa, távirathordó érkezett egy sürgönnyel.

Lóránt abbahagyta a levélbontogatást, s a sürgöny után nyúlt.

- Mit csinál Dezsõ öcsém, kiáltott rá a vajda.

- Hát ezt a sürgönyt mindjárt el kell olvasni, válaszolt Lóránt.

- Dehogy kell. Ez jött legkésõbben. Tegye csak ezt legalulra.

- De - erõsködött Lóránt - a sürgöny, az sürgõs.

- Sürgõs? nevetett a vajda. Sürgõs annak, aki küldte, de nekem nem sürgõs!…

Nagyváradi Napló 1902. február 25.