216. NAGYVÁRAD ÉS FESTETICH ÚR

- Barabás Béla dr. figyelmébe -

Gr. Festetich Andor úr, kinek feudális dölyfét, pazar önérzetét a munkás polgárok filléreibõl juttatott kegyelemkenyér sem tudta összetörni, haragszik Nagyváradra. A gróf úr érzelmeihez nincsen semmi közünk. Sõt mifelõlünk lehet minden virágzó vagy letört mágnás olyan dölyfös és önérzetes, amilyenné a buta nevelés eszközölte. De vért forral bennünk a düh, ha valaki, aki a mi kegyelemkenyerünkön él, a mi bõrünk rovására rendezi be az érzésvilágát: a mi bõrünkre henceg, haragszik, protezsál és szeretkezik. Ezt teszi Festetich úr…

Hogy miért haragszik Nagyváradra? Mert másutt elhiszik, hogy ért a vidéki színészethez, másutt megsüvegelik, sõt bankettet is rendeznek a tiszteletére.

Nekünk a grófi címe legkevésbé sem imponál. A hagyományos nemzeti tenyészpolitika jóvoltából neki juttatott kegyelemkenyeret sem sajnáltuk tõle. Mi egyszerûen megmagyaráztuk neki:

- Gróf úr, Ön nem ért semmihez. Ön nem tud semmit. Ez nem szégyen Magyarországon. Sõt ellenkezõleg. De azt kikérjük ám, gróf úr, hogy mikor önt kidobták mindenünnen, s kegyelembõl csináltak belõle vidéki színészeti felügyelõt, hát ezt a dolgot komolyan vegye, s korlátoltságával kísérletezzen, viviszekciókat csináljon a vidéki nagy városok színészetén, mely kormány és felügyelõ nélkül lett azzá, ami.

Körülbelül ezeket mondtuk a gróf úrnak, s õ ezóta esküdt ellenségünk.

Próbáltunk más munkát. Kértük lapunkban a belügyminisztert: intse le ezt a munkamániás alakot - ki veszedelme az egész vidéki színészetnek. Festetich úr ma is szabadon dühöng. Csinálja a vidéki kerületeket, értekezik, bankettezik, s közben fenyegetõ, dorgáló, zokogó s miegyéb leveleket írogat Nagyváradra a színügyi bizottsághoz és Somogyi Károlyhoz.

Mindenképpen meg akar törni bennünket. Az összes nyári állomásokat el akarja vonni a nagyváradi színészettõl. Brassót kezére játszotta a pécsi színtársulatnak, Kaposvárral szintén ez a célja. Krémer színtársulatát alighanem szintén õ biztosítja, hogy maradjon minél tovább Marosvásárhelyen, s taroljon le minden letarolhatót Somogyi Károly elõtt. Hogy Gyulát milyen perfid módon ütötte el Somogyi Károly, illetve a nagyváradi színház kezérõl, jól tudjuk. Most pedig Orosházára licitáltat Komjáthy Jánossal és Makó Lajossal.

Somogyi Károly most újra fent járt a belügyminisztériumban. De ez nem ér semmit. A belügyminisztériumban úgy értenek a mûvészeti kérdésekhez, mint a tyúk az ábécéhez. Szóval Festetich úr tönkre teheti egész nyugodtan a nagyváradi színészetet. Mert a nyári állomások teljes hiánya egy a tönkremenéssel. Dr. Barabás Bélához, Nagyvárad képviselõjéhez fordulunk. Interpelláljon a képviselõházban! Fékezzék meg már végre valahára ezt az idióta közveszélyes embert. Egye a kegyelemkenyerét nyugodtan. Hiszen tudjuk, hogy nekünk kötelességünk eltartani minden kopott fajmagyart. De ne dolgozzon! Már eddig ártott a magyar színészetnek annyit, hogy húsz év alatt nem lehet helyrehozni!...

Nagyváradi Napló 1902. február 27.

(ae.)