226. PARCSETICH

Teljes nevén: Parcsetich László dr. nehány évvel ezelõtt olyan ismert volt a neve, mint például most a Köpösdy Dezsõé. Avval a különbséggel, hogy Parcsetich komoly, okos, munkás fiatalember volt. Vezére az ifjúságnak s megalakítója a nemes célú Mensa Academicának.

Errõl a Parcsetichrõl olvassuk most, hogy egyik elnöke volt a pünkösdi, budapesti szocialista kongresszusnak, és még a következõket: A gyûlés folyamán dr. Parcsetich László, aki néhány év elõtt az egyetemi ifjúság vezére és a Mensa Academica megalapítója volt, elmondja, hogy õ, aki a polgári osztályhoz tartozik, miként lett szocialistává. Arra inti a földmívelõket és ipari munkásokat, hogy karöltve szervezkedjenek. A magyar polgárság nem mer Kossuthnak és Batthyányinak szobrot állítani, mutassa meg a proletárság, hogy önérzetesebb. Mondja ki a kongresszus, hogy mozgalom indítandó, hogy Marx Károlynak és Lassalle Ferdinándnak, ezenkívül a proletárság magyar elõharcosának, Dózsa Györgynek Budapesten szobrot emeljenek.

Persze a munkások percekig tapsoltak a fiatal, merész elvtársnak, aki „megtért”, s aki mint gazdag burzsoá sarj szocialista agitátornak csapott föl. Minket ezúttal nem érdekel a Parcsetich szereplése. Nem is errõl akarunk szólni.

Csak arról, hogy milyen tanulságosan aggodalmaskodó dolog a budapesti, nagyváradi és a többi ifjúság lármás szereplését, állásfoglalását tragikusan venni. Juventus ventus. Az ifjúságot hangulatok irányítják. Majd eljönnek az élet kijózanító napjai és igazságai. Akkor majd elfelejtik a fiatal hecceket a mi ifjaink. Lesznek belõlük megállapodott hitû és elvû emberek. Egészen más tábor hívei, mint amelyé voltak.

A Parcsetichok példája ezt bizonyítja. Persze kevés lesz és legyen is egyelõre olyan, aki éppen a Parcsetich metamorfózisán megy keresztül. De lesznek.

Majdnem mind szabad gondolkozású emberek s emberek elsõsorban, nem pedig könnyû eszközei a hazugságnak s a világossággal folyton hadakozó sötétségnek…

Nagyváradi Napló 1901. május 29.