228. PÁLMAY NAGYVÁRADON

Megérkezett. Egész biztosan állítjuk, saját szemeinkkel láttuk...

Mindenki tudja, hogy Õróla szólunk, az „aranyos”-ról, akit úgy sajnáltunk a minap, mikor betegen sietett haza Kolozsvárról, s nem nézhetett be hozzánk egy kis estére sem.

Pálmay Ilka a tegnap esti budapesti gyorsvonattal érkezett meg Bécsbõl.

A vonatnál Somogyi igazgató és neje várták.

A grófnén meg sem látszik a nemrég kiállott betegség. Rendkívül élénk, vidám, jókedvû, Somogyi igazgatótól mindjárt a mûsor felõl kérdezõsködött.

A vonattól kétfogatú kocsin hajtatott be az aranyos. A korzó nyüzsgõ sokaságából sokan felismerték. Akik régen nem látták, azt mondják, alig változott. A régi elbûvölõ, mondhatatlan pikáns mosolyú, aranyos Ilus.

A Rimanóczy-szállóba szállt, s este a színházba is betekintett.

A színházi közönséget persze máris fogva tartja a hamisítatlan Pálmay-láz.

A színház igazgatósága a díva vendégszereplésérõl a következõ jelentést küldte:

Pálmay Ilka tegnap délután érkezett Nagyváradra, s ma, csütörtökön lép föl elõször a Szigligeti Színház színpadán egyik leghíresebb szerepében. A kitûnõ primadonna a Nebántsvirág Denisét játssza, amely szerepében a kontinens legelõkelõbb színpadain nagy sikerei voltak. A Nebántsvirág többi fõszerepét Nyárai Antal (Celestin), Deésy Alfréd (Champlatreaux) s Füredi (az igazgató) játssza. Pálmay Ilka ma délelõtt részt vesz a Nebántsvirág fõpróbáján. Holnap a Szép Heléna, Offenbach klasszikus operettjének fõszerepében lép fel a kiváló vendég.

Szép Heléna Párisát - mint megírtuk - Ámon Margittal akarta elénekeltetni az igazgatóság. E tervet azonban a díva egy édes kis távirattal fújta le:

Nekem férfi kell Pálmay

Ilyenformán Perényi József lesz a legklasszikusabb Heléna partnere.

A Nebántsvirág ma délelõtti fõpróbájára a sajtó képviselõit is meghívta a színházi vezetõség. Jegyeket persze protekcióval sem lehet már kapni, csak a holnapi Szép Heléna elõadására.

A díva gyönyörûséggel nézte a Rimanóczy-szálló erkélyérõl a mi szép színházunkat és annak varázslatosan átváltozott szép képét. Munkatársunk elõtt elragadtatásának adott kifejezést:

- Hogy megváltozott ez a város, mióta utoljára itt voltam. Káprázatosan szép a színházuk. És az egész város olyan, mint egy kacér fiatal menyecske, ellentétben Kolozsvárral, mely egy érdemes, tisztes matrónához hasonlít.

Majd ismét az új színházról esett szó:

- Szeretném még meglátni a belsejét is, de sajnos nem mehetek el. Reggel óta utazom Bécsbõl, s így boglyasan, porosan mégsem merek mutatkozni a közönség elõtt.

Addig-addig kapacitálta munkatársunk, míg végre mégis elhatározta magát, s úgy, útiruhában, amint megérkezett, átjött a színházba. A közönség pedig, mikor a proscenium páholyban megjelent, tüntetõ szeretettel üdvözölte.

Este 10 óra elõtt nyugalomra tért, de még a búcsú elõtt volt egy kérése hozzánk, illetve a közönséghez.

- Arra kérem magukat lelkem, szólt munkatársunkhoz, hogy csináljanak egy kis propagandát az arcképeimnek, amelyeket egy szegény özvegyasszony javára árusíttatok. Minden arckép csekélyke ára egy szegény elhagyott özvegy könnyeit szárítja fel. A nagyváradi közönség bizonyára nem haragszik meg, hogy a nemes cél javára ilyen seftet csinálok az arcképeimmel.

Azt hisszük, hogy a bájos díva nem fog csalódni a közönségben.

Nagyváradi Napló 1901. május 30.