238. SZERECSENMOSÁS

Boldog lehet Széll úr. Sikerült fehérre mosdatnia Rakovszkyt, a lelkében is fekete szerecsent. Nehezen ment nagyon, de mi nem sikerül Magyarországon, amit a mennyországot is elpaktáló Széll Kálmán akar. A bibi ott volt, hogy néhány, Széll urat istenítõ negyedhivatalos lap azt hitte, hogy na hát már a hazaárulás csak van olyan nagy bûn, hogy meg lehet kritizálni, s a haza van olyan szent, hogy még Széll úr sem paktálja el. Nagy kijózanodás lett ebbõl. A nagy paktáló éppen a könnyelmû negyedhivatalosoknak parancsolta meg a szerecsenmosdatást, s azok a parancsot kénytelenek voltak végrehajtani. Ma már Rakovszky István olyan ártatlan, mint a ma - és mindig paktáló Széll Kálmán. Bizonyára a mi rossz szemünk az oka, hogy mi csak olyan szerecsennek látjuk még mindig Rakovszkyt, amilyen volt, s nem látjuk fehérebbnek a paktumok nagymesterét se nála. Hogy is mondja egy magyar népszínmû: „Ha két ilyen szerecsen összeveszne...” Igaz, hogy a népszínmû nem szerecsent mond, de ezek ketten nem is vesznek össze!…

Nagyváradi Napló 1901. június 14.