240. A SZÍNTÁRSULAT VAKÁCIÓJA

Két este még, bizonnyal fényes, ragyogó, s aztán sötétség… Záporpróba lesz-e vagy sem: nem tudjuk. Mûkedvelõi vizenyõsség biztosan lesz. Aztán leesik a függöny… A holt szezon némasága következik, a leizzadt festék, az a kis idõ, melyben - rossz, filiszter nyelvek szerint - a színész fölcsap úrnak…

A társulat voltaképpen és hivatalosan Nagyváradon marad. Somogyi két hónapos vakációt tart. Kaposvárott, a Somogyi-színkörben augusztus 15-én csõdül ismét össze a múzsanyáj, nyári trópusokkal szólván.

Ez a hivatalos megállapodás. Voltaképpen pedig nagy világjárások lesznek ebbõl.

Székely Irén mihamar itt hagy bennünket. De teljesen nem tud szakítani Nagyváraddal. Olyan helyre megy hát, ahol nyaranta valóságos nagyváradi kolónia alakul: Reichenhallba.

Örley Flórának Borszék az elsõ stációja. Aztán rokonait látogatja sorba, s egy mátraalji kies helyrõl zónázik Kaposvárra.

Ámon Margit Badenbe megy.

Lányi Editet deputáció kérte fel, hogy maradjon itt, de õ megy. Elõbb Debrecenbe, szüleihez, azután a bártfai fürdõbe.

Somogyiék nagy részét a vakációnak Nagyváradon töltik. Azután dunántúli birtokukra utaznak.

Szohner Olga Budapestre megy, haza. Az édesapja szabja meg a vakáció programját.

Nyárai Bécsbe, onnan Berlinbe tart. A szecessziós színpad mûvészeitõl akar egy csöpp szertelenséget tanulni.

Peterdyék patriarkális nyaralást terveznek a Balaton mellett. Valószínûleg Bognárt is magukkal viszik, bár õ [a] Kargerben jobb szeretne üdülni.

Bércziék Budapestre mennek. Bérczi Siófokon fog késõbb vetélytársak nélkül sikerekre pályázni.

Várady karmester s bájos felesége még nem határoztak, de menni akarnak.

Hasonló titubálásban leledzenek a társulat többi tagjai is. Annyi mégis bizonyos, hogy a Pintér-pár fejedelmien vakációzik majd valahol, s Nagyváradon együtt fog azért velük izzadni és uszodázni a színtársulatnak jó fele.

A Mülleráj, Royal, Kioszk s a fürdõk közt fognak megoszolnia helyi nyaralók.

A mûvészi élet nem fog hát teljességgel pangani a holt szezonban is. Csak a botrányok száma lesz kevesebb - talán…

Nagyváradi Napló 1901. június 15.