249. NEGYVENÉVES KASZÍRNÕK

- A legújabb miniszteri rendelet -

Sírjatok „kaszírnõk”! Az államhatalomnak a király után legmagasabb képviselõje, a m. kir. miniszterelnök (mint belügyminiszter) Széll Kálmán az állami gondok sokaságában is idõt talált arra, hogy a „kaszírnõk”-nek nevezett intézményre vesse államférfiúi tekintetét. Minthogy pedig a politikai erkölcstan reformálására kellõ eszmékkel ezidõ szerint még nem rendelkezik, helyre akarja billenteni legalább a kávéházakban az erkölcsöket. Ezt hirdeti egy budapesti kõnyomatos a következõkben:

„Széll Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter elrendelte, hogy a kávéházakban alkalmazott úgynevezett kaszírnõknek ez évi augusztus hó 1-tõl csak olyan nõi személyek vehetõk fel, akik életük 40-ik évét már betöltötték. Ez a rendelet a már alkalmazásban levõkre nem vonatkozik.”

Ezt a drákói rendeletet a belügyminiszter állítólag azért adta ki, mert általános a panasz, hogy a kaszírnõk nagy része erkölcstelen életet folytat. Úgy akarnak hát segíteni a bajon, hogy matrónákat ültetnek a kávéházi trónusba. Azok aztán erkölcstelenkedjenek - ha tudnak. A negyvenéves nõ Balzac szerint még mindig veszedelmes, de a nõk csak akkor lesznek negy­venévesek, ha már nem tudnak veszedelmesek lenni. Bizonyos tehát, hogy akik a jövõben kaszírnõknek fognak fölcsapni, a sziklaszilárd erény papnõi lesznek.

Sajátságos, hogy valahányszor a férfiak az erényt védelmezik, mindig a nõknek lesz kevesebbjük egy falattal. Most ugyan csak az a falat forog veszélyben, amit a gyatra kaszírnõi fizetés ád. A másik, a pezsgõbe mártott falat, amelybõl a selyemruhák kitelnek, nem vész el akkor sem, ha ki is ûzik a kávéházi kasszából.

A nõk egy része predesztinálva van a kaszírnõi pályára. Ezentúl ez a rész várni fog, amíg negyvenéves lesz és ez - amint már mondtam - jó hosszú terminus. Már pedig jobb, ha a nõ a kasszában vár, mintha odakünn teszi ugyanezt. A kaszírnõi pálya veszedelmekkel jár, de a veszedelem még mindig jobb a teljes bizonyosságnál. Nem azért lesz valaki kaszírnõvé, mert erkölcstelen, és nem azért lesz erkölcstelen, mert kaszírnõ. Ez a rendelet csak a becsületes kenyértõl fosztja meg a fiatal kaszírnõt. A tiltott falatokat akkor is megtalálja, ha kiküldik a kasszából. Egy pár lépésnyire tovább leül - vendégnek.

Nagy tévedés azt hinni, hogy a csábítás pikolózni jár a kávéházba. És ha be is térne néha, inkább dobják ki õt, mint azt a szegény leányt, aki talán tisztességes megélhetést keres a fárad­ságos munkájával. A becsületes kávésnak becsületes munkatársa a kaszírnõje. Megbízható, éber, dolgos és - mi tagadás benne - kívánatosabb is, mintha egy felgyûrt ingujjú szolga babrálna a kockacukrok között. És ha a kávés kipumpolt „vurcnik”-ból akarja kikeresni a költséget, akkor ugyanez a rendelet meg nem állítja a nemes szándékában.

Nagyváradi Napló 1901. július 26.