252. A VÁDOLÓ NAGY HALOTT

Immár néhai Szilágyi Dezsõ néhány nappal halála elõtt Karlsbadban ebédet adott. Ez az ebéd, amelyen részt vettek többek közt Dániel Gábor, a képviselõház alelnöke, Harkányi Frigyes báró, Ludvigh Gyula fõrendházi tagok, Bedõ Albert, Sámuel Lázár, Szerb György és Münnich Aurél orsz. képviselõk - kiváló politikai jelleget öltött. Az ebéd végével általános figyelem között állott fel Szilágyi Dezsõ, és hosszabb beszéd keretében fejtette ki jövendõ politikai terveit. Majd abbeli aggodalmát fejezte ki, hogy Széll Kálmán politikai magatartása nem felel meg minden tekintetben az õ várakozásának, s ha az új parlament megalakulásakor azt fogja látni, hogy az igazi liberális politikának nincsen kellõ biztosítéka, mely - úgymond - az országnak ereje, „úgy én és barátaim s azok, akik eddig velem voltak, s akik még követni fognak, kiválunk a mai szabadelvû pártból, és egy olyan liberális pártot fogunk alakítani, melyre még ellenségünk sem foghatja rá a kétszínûséget. Én - mondá Szilágyi Dezsõ - liberális férfiúnak tartom Széll Kálmánt, de csak saját egyéniségét illetõleg, mert politikája félszeg liberalizmus, mellyel saját magát soká fönntartani képes nem lesz, amirõl a közeljövõben mindnyájatok meggyõzõdést fogtok szerezni.” Ezek voltak nagyjában Szilágyi Dezsõ utolsó politikai kijelentései, melyeket most kétségbeesetten igyekezik agyoncáfolni a Széll Kálmán sajtója. Ezek a kijelentések azonosak azokkal, amiket a mi lapunk - majdnem egyedül - hirdet nap mint nap a nagy országos veszedelem biztos elõérzetében. Szent hitünk volt, hogy ezt a veszedelmet minden igazi liberális ember látja. Hogyne látta volna hát Szilágyi Dezsõ? Látta és íme a sírból is fölemelkedik, s elmondja nagy igaz vádját. Vajha e vád megdöbbentõ hatása észre térítené Széll Kálmánt.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 4.