254. FEKETE VILÁG

Úgy történt, ahogy megjósoltuk. Alig hunyta le szemét Szilágyi Dezsõ, reánk szakadt a reak­ció. Megdöbbentõ az a cinikus õszinteség, amivel ezt most õk maguk hirdetik, a klerikálisok. Íme néhány sor ízelítõ a néppárt hivatalos lapjából.

Meglehetõsen kínos-keserves napjaik vannak mostanában a vérbeli szabadelvûeknek: a m. t. kazár uraságoknak.

Meghalt Szilágyi Dezsõ, s amit nem tettek meg az elhunytnak hitsorsosai, a kálvinisták, megtették „hazafias” fájdalmukban a m. t. kazár uraságok: „rekviemet” mondattak Szilágyiért a - karlsbadi zsinagógában.

És Szilágyi halála után következtek kínjaik sorban.

Következett Károlyi Sándor gróf gönci programja.

Következett Bartha Miklós gyulai beszéde.

Következett a francia kongregációk ajánlata Szeged városához.

Mindez, a numerust tekintve, nem sok, de éppen elég, legalább egyelõre.

Evvel szemben pedig Széll Kálmán úr zengeti néhány tucat lapjában az õ liberalizmusának és õszinteségének dicséretét. Bizony, állítsátok fel a Szilágyi Dezsõ szobrát. Ne csak Nagyváradon, hanem szerte mindenütt. Ezek a szobrok mutatják esetleg csak nemsokára, hogy ebben az országban nem mindig a tehetetlenség, sötét butaság és gyûlölet volt az úr.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 9.