257. SZILÁGYI DEZSÕ CSALÁDJA

A nagy államférfi szomorú halála alkalmával Poynár nagyváradi kir. ítélõtáblai bíró úr szívességébõl egy pár adathoz jutottunk Szilágyi családját illetõleg. Egy idõben közöltük Kazár Emilnek egy becses kis tárcáját, melyben egyebek közt arról is szó volt, hogy a Szilágyiékkal rokonságban levõ Lukácsok közt jó mesteremberek akadtak. Békés vármegye fõispánját, Lukács Györgyöt, ez arra indította, hogy tiltakozó felszólalást írjon Kazár Emilnek. A tiltakozás arra vonatkozik, hogy a Lukácsok nem voltak iparosok. Többek között így ír Lukács fõispán:

„Ennek bizonyításául (hozzáteszi a tárcaíró) egy vagyonos tímár és jónevû orvos bizonyára ösmeretes emlékûek most is a városban. (Nagyváradon.) Ezzel szemben az igazság a következõ: Szilágyi Dezsõ atyai nagyatyja, tehát Szilágyi volt az a bizonyos tímár. Én a Lukácsokról nem is tudom, hogy mesterember család, hanem azt tudom, hogy köznemes család, melynek tagjai mindenkor hazafiak voltak. Timár Lukács sohse létezett. Orvos Lukács ugyanis volt. De az orvos tudtommal nem mesterember. Az az orvos egyébként Bihar megyének tiszti fõorvosa és évtizedeken keresztül az ottani közélet egyik legtiszteletreméltóbb alakja volt. Még csak annyit jegyzek meg, hogy a pénzügyminiszter, az elhunyt kereskedelmi miniszter, az államtitkár, a fõispán mind ugyanazon Lukács-család különbözõ ágainak tagjai.”

Kazár Emil természetesen közreadta a fõispán rektifikációját. Poynár táblabíró úr közlései nyomán mi is azt írtuk annak idején, hogy Szilágyi Dezsõnek atyai nagyatyja volt nagyváradi jómódú tímár mesterember. De van a dolognak más oldala is. Ha Lukács fõispán úr csak a téves adatokat akarná kiigazítani, ez rendjén volna. De a fõispán úr szörnyû felháborodással tiltakozik az ellen a föltevés ellen, mintha az õ családjában mesterember lett volna. Ez meglep bennünket, mert Lukács Györgyöt nem úgy ismertük, mint a többi tucat-magyar urat. E kellemetlen meglepetésen kívül nincs egyéb szavunk. Maga az eset éppenséggel nem ritkaság demokrata országocskánkban.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 11.