259. A VEREM

Banális dolog, felnõtt, intelligens emberhez nem illõ: közmondásokat használni, de ez alkalommal muszáj örömmel lármáznunk a régi öreg közmondással: aki másnak vermet ás, maga esik bele. A nemzeti párt, agráriusok s ugronisták a N. Fr. Pr. egy budapesti levelébõl megragadták az alkalmat, hogy Bánffy Dezsõn még egyet üssenek, s öblös hangon ordították szét, hogy Bánffy el akarta adni a hazát, s azt is kivitték, hogy a „Sárga földig”, vagy milyen címû budapesti asztaltársaság vád alá helyezési kérvényt adtak be Bánffy és minisztertársai ellen nagy komikusan a parlamenthez. És mi történik? Egy budapesti lap szenzációs leleplezést közöl, hogy mint szövetkeztek Bánffy megbuktatására a nemzeti pártiak Luegerékkel és egyéb klerikális, aulikus bécsi körökkel. Ezt a leleplezést pedig most szintén erõs kommentárral hozza a N. Fr. Pr. Pokoli kis história. Persze most már nem lármáznak a mocskos szájú Bartha Miklós és társai! Pedig most kellene lármázniok. Mert a N. Fr. Pr. mostani közleménye nem olyan abszurdum, mint az elsõ, hanem egészen valószínû és hihetõ.

Nagyváradi Napló 1901. augusztus 28.