262. MEGDERMEDT NYÁR

Hideg borzongás futja át tagjainkat, ha egy ifjú, szép asszony ravatalának lépcsõjén állva arra gondolunk, hogy pár nap elõtt ez a szép asszony virított, mint a nyári rózsa, teste forró volt, mint a nyár heve, s most halálra váltan, hideg testtel fekszik ravatalán. S íme, most idõ elõtt maga a természet, a meleg nyári nap is megdermedt; sárguló falevelek s hervadt virágok is hullanak korán eltemetett nyarunk koporsójára. Hideg van, hideg van! panaszkodnak a városi emberek, s kint az erdõt, a mezõt egy fájdalmas kiáltás járja be: Pán meghalt! Valósággal már augusztusban megérkezett az õsz, sárguló levelei alá temetve sok szép reményt, amely még tavaszkor fakadt.

Nagyváradi Napló 1901. szeptember 2.