285. A REPÜLÕBALETT

- Trubadúr után -

Az öreg Trubadúr tegnap is nyújtott annyi élvezetet, mint másszor. Azaz nyújthatott volna, mert ismét pompás és zavartalan volt az egész elõadás. De ideges és figyelmetlen volt a publikum. A zsúfolt ház a balettet várta, mely repül. A balettet, mely duplán balett lévén, a teremtés remekébõl itt az is látható, amellyel a hitvány „földi” balett a földhöz támaszkodik. Hát a látvány csinos volt, s a kis hölgyek is csinosak. A láthatatlan gép s a drót kitûnõen mûködött, és azt a tetszetõs illúziót keltették a nézõben, mintha a bájos balett-hölgyek valóban röpködtek volna fehér angyalszárnyaikkal. A színpadon erdõ-díszlet, s a szárnyas tündérkék csoportokat csináltak a levegõben, s lenge fátyolukkal egy pár igen csinos képet is. Közben a zenekar tánc-nótát játszott. Az egész látványosság egy kis negyedórát tart, de érdekes és érdemes. A közönség igen megtapsolta a csinos hölgyikéket, kik ma kétszer is be fogják mutatni sajátos tudományukat.

Nagyváradi Napló 1901. október 27.