286. A SZÍNÜGYI BIZOTTSÁG ÜLÉSE

- A novemberi mûsor -

A színügyi bizottság ez alkalommal rendes szokása ellenére a hónap elején tartotta meg ülését, melynek egyetlen kitûzött tárgya volt: a rendes havi mûsor. A múltkori tanácskozás hangulata arra engedett következtetni, hogy ugyancsak kemény bírálatnak lesz alávetve a mûsor, és ebbõl a bírálatból majd derekasan kiveszi a részét Somogyi direktor is. A jóslat azonban nem vált be, mert Somogyi direktor az õ elõzékeny titkárját, Erdélyi Miklóst küldte maga helyett az elõre várt harcba, s küldött vele fegyverül egy olyan hatalmas mûsort, mely minden dicséret nélkül legyen mondva, páratlanul áll a maga nemében. Ez a fegyver bevált: megbékítette még a legdühösebb ellenzékieket is. Még Farkas Izidor is meg volt vele elégedve, ki a rengeteg premier hallatára biztatólag mosolygott a szerény Erdélyire, ki körülbelül így gondolkozhatott:

- Hiszen ezek az urak nem is olyan haragosak, mint az én gazdám mondta. Csak ígérni kell nekik - s a többi a mi dolgunk!

Ami pedig az ígéretet illeti, az volt bõven. Kilenc újdonság, érdekes reprízek és mindez egy hónapra. Ott van a mûsorban a régen emlegetett Cyrano, amely teljesen párizsi mintákra készült díszletekkel kerül színre. Ezt megelõzi egy operettújdonság, a San-Toy, majd következik Zaza, Menyem, New York szépe, Szívem, és a hónap végével a Vörös talár, a Nemzeti Színház mostani újdonsága.

Az eddigi ínséges napok után tehát a színház életében aranjuezi napok következnek. Hogy azután mennyit tarthat be a direktor az ígéretbõl, az még a jövõ titka, hanem annyi bizonyos, hogy kapott érte a bizottság részérõl olyan dicséretet, amelyet bízvást mondhatjuk, még eddig nem kapott.

Az ülés lefolyásáról a tudósítást elhagytuk.

Nagyváradi Napló 1901. november 3.