299. CIFRA NYOMORÚSÁG

Valamikor legvonzóbb repertoár-darabja volt Csiky Gergelynek ez a még ma is nagyhatású operettje a Nemzeti Színháznak, de utóbb leszorított[ák] onnan ezt a nem túl sötét színekkel megfestett korképet a realizmus, szimbolizmus és szecesszió túlzásait dramatizáló darabok, amelyek, úgy látszik, jobban tetszenek a megromlott közízlésnek. Ám azért kedves ismerõsökként szeretettel láttuk viszont Csiky Gergely régi alakját, a zsörtölõdõ, derék öreg Csomát, a jó, gyámoltalan Mádi Simit, a kis Bertát, Esztert, Bálnay számtanácsost, Poprádyt, a ficsúrokat és a többi magyar társadalmi típusokat.

Azt is örömmel láttuk, hogy amennyire így vidéken - hol folyton hajszolni kell a repertoár változatosságát - lehetséges, elegendõ gondot és buzgalmat fordítottak színészeink az elõadásra. Különös elismeréssel kell szólanunk Krasznay remek alakításáról. A régi jó színész erényeket láttuk megtestesülve az õ jóízlésû Csoma bácsijában. Kacziány Viola kisasszony Eszter alakjában is jeles mûvész kvalitásokról tett tanúságot, bár ez a szentimentalizmussal teljes szerep nem egészen illik az õ egyéniségéhez. Bõven volt lelkes és rokonszenves tapsokban része. Mély intelligenciával és erõvel játszotta Peterdy Bálnayt; Deésy pedig szép haladásáról tett tanúságot, amikor igen diszkrétül és finoman játszotta meg Tarczali alakját. Szohner Olga poétikus jelenség volt, mint mindig, és némely jelenetével nagyon meghatotta a közönséget. Erdélyi pedig Mádi Simibõl csinált jóízû, kedves figurát. A nézõtéren szépszámú közönség volt.

Nagyváradi Napló 1901. december 28.