308. BÕREGÉR

Nyárai Antal, aki hosszú betegség után tegnap este jelent meg újra a nagyváradi színpadon, bizonyságát láthatta a nagyváradi közönség páratlan szeretetreméltóságának.

Nem mindég egyforma ambícióval és figyelemmel pályázott volt Nyárai e szeretetreméltóság bizonyságaiért, de a közönség nem változott. Mikor az õ szeszélyes, de zseniális kedvence, aki még aztán aggodalmat kelthetõen sokáig gyengélkedett, a nyílt színen tegnap este megjelent, kitört az éljenzés s a taps az egész nézõtéren. Percekig tartott az ováció. Nyárai alig gyõzte hajlongva megköszönni ezt a meleg, tüntetõ üdvözlést.

A Bõregér elõadása egyébként a régi jeles volt, itt-ott tetszett meg talán, hogy túlságosan bízva az elõzõ elõadások nagy sikerében, nem volt elég gondos a próba. A hölgyszereplõk között Ámon Margitnak volt zajos sikere, aki ügyes, kedves szobacicus volt, és tempera­mentumosan énekelt, Pintér az ismert jó, úgyszintén Bérczi is. A kisebb szereplõk közül Lányi Editet tapsolták.

Ami az est hõsét, Nyárait illeti, ötletes, kedves fogházigazgató volt. De valami nagy fáradtságot láttunk rajta. A régi kedve nem volt sehol.

Kovács Tivadar balettmester excentrikus párizsi táncot lejtett el a második felvonásban, amit megismételtettek.

A közönség csaknem teljesen megtöltötte a színházat.

Nagyváradi Napló 1902. január 17.