312. A SZIGLIGETI TÁRSASÁG MATINÉJA

A Szigligeti Társaság vasárnap délelõtt végre megtartotta régen tervezett, s egyre halasztott matinéját. A kir. jogakadémia dísztermében délelõtt 11 órára elõkelõ közönség gyûlt össze, köztük természetesen túlnyomó számban hölgyek, az irodalmi ünnepségek állandó hálás vendégei. A felolvasó emelvény elõtt külön asztalnál a társaság rendes tagjai ültek, élükön Rádl Ödön elnökkel, Imrik Péter alelnökkel és dr. Bodor Károly titkárral. A társaság választmányi tagjai távollétükkel tündököltek. Az a tüntetõ részvétlenség éppen nem kellõ idõben nyilatkozott meg. A lapok tele vannak az aradi dicsérettel, hogy a vidéken csak a Szigligeti Társaság és a Dugonics Társaság tölti be irodalmi hivatását. Mi mást látunk és tudunk. A hivatásos írók kívül, az úgynevezett „társadalmi” csinált és igazi „vezetõk” távol állnak bizony a társaságtól. Ennyit röviden s nem viszálykodást szító tendenciával errõl a dologról.

Ami a matinét illeti, az dicséretre érdemesen sikerült volt. Már csak hogy megszólaltatta újra a mi vidám Leanderünket, ki polgári Adorján Emil dr. nevén annyira komoly, annyira ügyvéd és vérbeli politikus egy idõ óta, elismerésre méltó.

Rádl Ödön rövid megnyitó beszéde vezette be a matiné programját.

Ifj. Márkus János nehányat olvasott fel a csengõ, hangulatos verseibõl. Utána érdekes, magvas szabad elõadás következett. Báthory Ferenc felsõkereskedelmi iskolai tanár Vörösmarty lírája címen tartott végig figyelemmel hallgatott elõadást, mely zajos tetszésben részesült.

Leander, Adorján Emil dr. A mi darabunk c. pompás humoros története volt a matiné eseménye. Ezt az elmés, legújabb Leander-dokumentumot tárcarovatunkban közöljük.

A matiné szereplõi különben is kedvesek voltak. Pontban 12 órakor a program véget ért.

Nagyváradi Napló 1902. január 28.