317. TAPOLCZAY MÁSODIK VENDÉGJÁTÉKA

Tapolczay Dezsõre, a vígszínházi stílusra sem mondhatunk újra nagyobb dicséretet, mint hogy A páholyról tegnap óta éppúgy több véleményünk van, mint tegnapelõtt óta A kis mamáról. A páholy - eljátszva lelkiismeretes, normális tempóban - általában unalmas, néhol ízléstelen, egyik-másik részében bolondosan kacagtató, de mindig német darabként hat. Ezt a darabot ízléssel, gyorsasággal kell megkorrigálni, végig mulatságos, jó darabbá tenni. Tapolczaynak magának sikerült ezt megcsinálni. Kergette a többi szereplõket s a darabot. Egyébként tegnap is nagy intelligenciájával, ízlésével, egyéni szeretetreméltóságával s ötletességével hódította meg a közönséget Tapolczay Dezsõ. Ismét tapsolták, ünnepelték lelkesen. A páholyok s földszinti helyek elsõsorban. A többi szereplõk ismét a régi jók. Somogyiné, E. Kovács Mariska, Krasznay, Bognár, Erdélyi, Deésy, Bérczi stb. excelláltak. Végül egyszerûen konstatáljuk, hogy Tapolczay Dezsõ vendégszerepeltetésével újra szép és kedves dolgot mívelt a színház. A két este sikerére büszkén tekinthet Tapolczay s megelégedéssel a közönség.

Nagyváradi Napló 1902. február 13.