319. HELYI SZERZÕK KESERVE

Nincs ez idõ szerint rosszabb dolga senkinek, mint Nagyváradon a helyi szerzõnek. Mióta a nagyváradi közönség kultúrpublikum lett, és fütyül, a helyi szerzõk között nagy a pánik. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint a Pintér Imre példája. Pintér, aki eddig havonként átlag nyolc darabot írt, a produkciót állítólag kéthavonként egy darabra szállította le, sõt az üzem teljes beszüntetését tervezi.

A nagyváradi színtársulat jeles komikája - Benkõ Jolán tudvalevõleg szintén színdarabíró. Hófehérke címû baba-darabját a nagyváradi színpadon is adták.

Benkõ Jolán most tragédiát írt. Azt mondják, igen erõs, jó darab. Tagma királyné-nál meg kétség­telenül jobb. Benyújtotta Somogyi színigazgatóhoz. A tragédia fogadtatása túlságosan szíves nem volt. Elmondták a jeles komikának, hogy így, úgy, bajos dolog, a helyi szerzõk és a többi.

Mikor aztán Benkõ Jolán erõsködött, hogy õ nem helyi, hanem országos nevû szerzõ, elfogadták a tragédiát - elolvasásra…

Másnap már visszakínálták a szerzõnek. - Szép darab, de hát a Nemzetibe való. Százhuszon­egy szereplõ játszik benne. Hol vegyenek ennyit Nagyváradon?

Tekintettel arra, hogy minden jónevelésû tragédiában tömeges gyilkosság fordul elõ, s a Benkõ Jolánéban is, Benkõ Jolán elhatározta, hogy egy sereg gyilkosságot házilag eszközöl. Most otthon a lakásán legyilkol vagy hatvanhét szereplõt, s aztán újra benyújtja a darabot a színpadra, hogy ne maradjon legyilkolatlanul egyetlen egy szereplõ sem…

Nagyváradi Napló 1902. február 15.