PÓTLÁS

1. KAPUZÁRÁS ELÕTT

- A színészeti kiállítás -

Ma délután 6 órakor bezárják a Csokonai Kör által rendezett színészeti kiállítást, s el fog hangzani fényes, jubileumi ünnepélyeinek végsõ, zárószava is.

Lehetetlen egy búcsúpillantást nem vetni a gyönyörûen sikerült jubileum legszebb részletére, hálátlanság volna szívbõl jövõ köszönetünket ki nem fejezni a Csokonai Kör vezetõsége iránt, mely fáradhatatlan buzgalommal munkálkodott az ünnepély teljes sikerén, melyet valóban el is ért.

Legyen még egyszer szívbõl üdvözölve a Csokonai Kör, legyen üdvözölve annak tevékeny alelnöke: Komlóssy Arthur fõjegyzõ, kinek legnagyobb rész jut a siker érdemébõl.

Az önzetlen munkájának jutalma az az elismerés, melyben õt az igazi érdem ismerõsei mindannyian részesítik.

Még csak ma tekinthetõ meg a jubileumi ünnepélyek gyönyörû részlete: a színészeti kiállítás.

Mi nem késtünk olvasóink s a nagyközönség figyelmébe ajánlani ezt a mindenképpen sikerült, szép kiállítást, melyet megnézni minden mûvelt embernek elmulaszthatatlan kötelessége.

Mennyi lelkesítõ, mennyi szép dolog van ezen a kiállításon!

Ott látjuk azoknak a mûvésznõknek és mûvészeknek relikviáját[!], kik a debreceni színészetben örök érdemet szereztek maguknak.

Hogy csak néhányat soroljunk fel az emléktárgyak közül, ott látjuk a két legnagyobb élõ magyar mûvésznõnek, Prielle Kornéliának és Blaha Lujzának azokat az emléktárgyait, melyeknek kedves emléke, mûvészi becse sohasem felejteti el velünk, hogy valaha a debreceni színészet büszkeségei voltak.

Ott látjuk Ujházi Edének, E. Kovács Gyulának, a Mándoky párnak kegyelettel õrzött erek­lyéit, melyeknek minden darabja egy esemény a debreceni színészet gyönyörû történetében.

B. Békéssy Rózsa úrnõ a debreceniek nemrég ünnepelt mûvésznõje is igen becses emléktárgyakat állított ki. Ott látjuk a mûvésznõ kritika könyvét, mely csaknem az egész magyar sajtó elismerõ nyilatkozatait tartalmazza, értékes albumát, egy igen sikerült emlékrajzot egyik újságíró társunk kezétõl, egy másik rajzot - szintén õtõle -, mely a mûvésznõnek egyik jutalomjátékán adott bankóknak olyan hû másolatát adja, hogy az osztrák-magyar bank itteni fiókja bankóhamisítási pert akart a rajzoló nyakába akasztani, s még egy majolikára festett arckép is emlékezteti a közönséget régi kedvencére.

Jókai, a költõkirály nejének, Laborfalvi Rózának sikerült arcképét és egy, a debreceniektõl kapott ezüst babérkoszorút állított ki, és még számtalan, igen becses emléktárgy teszi nagy jelentõségûvé a sikerült kiállítást, melynek rendezéséért igazi elismerés illeti a Csokonai Kört.

S mi lenne más a mi végszavunk is a debreceni színészet jubileumának estéjén, mint az, hogy a debreceni színészet fejlõdjék, virágozzék továbbra is, legyen mindig, mindenekfelett magyar.

Debreczeni Reggeli Ujság 1898. december 4.

Ady Endre