4. TAVASZ ÉS ÕSZ

Tegnapelõtt csupa tavaszi halleluja volt a világ. Tegnap pedig csúnya, hideg, zuhogó esõ szakadt a szomorú égrõl. Tavasz és õsz váltogatják egymást. Lírai költõnk a következõ szonettben ad kifejezést az idõjárás elleni elkeseredésének:

Lantomnak hurja méla vágyba rezdül,
Hő kedve szottyant vig tavaszi dalra,
De, hajh, mért hányjunk borsókat a falra,
Őszi eső hull, permetez veszettül.
Ime gesztenyét süt az ibolyás lányka
S tegnap tavasz volt. Elég furcsa kázus.
Nem is csodás, ha beteg e pegázus,
Hiszen nem tudja, hanyadán van már ma.
Ha ősz, legyen hát ködös, szürke nedves.
Ha tavasz, legyen játszi, napos kedves.
De igazi ősz s tavasz legyen aztán!
Mert igy bus őszről nem irhat a költő,
Tavaszi verset még kevésbbé költ ő,
Dühös tehát, a lantját felakasztván…

…Olvasóinkat biztosítjuk, hogy lírai költõnk csakugyan felakasztotta a lantját s elbocsátás terhe mellett megtiltottuk neki, hogy egyszer is leakassza…

Nagyváradi Napló 1902. március 5.