14. VÁLASZTÁS UTÁN

Nagyvárad város törvényhatósági bizottsága tegnap délelõtt megválasztotta a városi új tisztikart. A hosszú interregnum után ma már Nagyváradnak van polgármestere s az a bizalom, mely nem várt nagy többséggel ültette Rimler Károlyt a podesztai székbe, mindenképpen örvendetes s nagy bizalmat, erõt nyújthat a nagy feladatokhoz Nagyvárad új polgár­mesterének.

Most már aztán végleg szereljen le az ellenpárt. A választás megtörtént s az adott viszonyok között másképpen nem volt szabad végzõdnie, mint ahogy végzõdött, Sajnáljuk, hogy Komlóssy József a fölajánlott paktumba nem ment volt bele. Paktumgyûlölõ elveinken ez esetben erõszakot tettünk volna. A fölajánlott alpolgármesterség megfelelõ honorálása lett volna a Komlóssy József tagadhatatlanul dicséretes munkásságának. No de hát, nem sikerült. Megvigasztalhat ezért bennünket, hogy a fõjegyzõi székbe olyan kipróbált talentumú, munkabíró s minden ízében liberális férfiú került, mint Bordé Ferenc.

A megüresedett tanácsnoki székbe ifjú embert ültettek a városatyák. Nem tartjuk hibának. Az ifjú erõt és munkabírást csak a konzervatív gondolkozás helyezi az „esztendõk érdeme” mögé. Az új tanácsnok Lukács Ödön. Nagy elõléptetéshez jutott. Sok elõleget kapott a bizalomból. Meg kell nagyon szolgálnia érte. Mi üdvözöljük s akarjuk hinni, hogy új állásába csak az ifjúság erényeit viszi be. A többit kint hagyja azon ifjak számára, kiket még a nehéz hivatali kenyér sem tud kigyógyítani a magyar betegségbõl, a hivalkodásból s üres társadalmi szerep­lésekbõl. A már tapasztalt jóindulattal s bizalommal nézünk munkássága elé. Fájdalmasan esett mindenkinek, hogy Szûts Dezsõt, e kiváló tisztviselõt betegeskedése miatt elõléptetni nem lehetett. Lukács Ödön helyére jeles fiatal ember került szintén. Eleméry Ferenc, a város fogalmazója. Az õ mûködéséhez is sok reményt fûzünk.

Általában pedig az itt-ott hangzó aggodalmakkal és kifogásokkal szemben a tisztújítás eredményével meg lehetünk elégedve.

Az újakat s a régieket egyformán köszöntjük megválasztásuk után. Most már a munka gondos és nagy napjai következnek. Egyet ne feledjenek el, [hogy] olyan városnak tisztviselõi, mely talán a legtöbbre volna hivatott az összes magyar városok között s mégis a legkegyetlenebb válságok elõtt áll. A válságok elhárításában, a város jó igazgatásának, fejlõdésének, meg­érdemelt nagy haladásának biztosításában az új tisztikaré az elsõ feladat. Ebben mindig számíthatnak reánk s Nagyvárad minden szeretõ, lelkes polgárára. Tehát: munkára fel!…

Nagyváradi Napló 1902. március 21.

(-e)