19. A SZERZÕ A SZÍNPADON

- Bródy Sándor előadása -

Egészen új, irodalmi és színházi körökben szenzációra váró esemény színhelye volt tegnap a Szigligeti Színház.

Bródy Sándor, a nagynevû író, ez a mindenkit meghódító, zseniális ember tette azzá.

Amint megírtuk volt, Bródy Sándor eljött Nagyváradra, hogy megnézze az õ hatalmas darabjának, a Dadának elõadását. Eljött, hogy megtudja, miért zárkózott el a nagyváradi közönség az õ darabjának igazságai elõl.

Ez a látogatás olyan formát kapott s olyan eseménnyé vált, mely Bródy Sándorra vall - merészségével, hódító hatással és sikerével.

A függöny felgördültével a kulissza-szobába belépett a Nagyváradon rég nem látott nagy író. Viharos, szûnni nem akaró tapsok közt ült az elkészített asztalhoz s elkezdett beszélni. Az õ Nagyváradon „megbukott” darabjáról, a darabot teremtõ inspirációkról, a nagy harcról, amelyet õ örömmel harcol meg s a nagy igazságokról, melyeknek õ szívesen lesz mártírjuk.

Sokszor akasztotta meg ezt a beszélgetést a tapsvihar. Szívesebben, frappánsabbul, hódítóbb módon nem beszélgettek még az ezerszemû Cézárral. Az elõadás végén alig gyõzött a lámpák elõtt elégszer megjelenni a nagy író, aki díszes babérkoszorút kapott.

Azután kezdõdött az elõadás, mely sajnosan nem illett a nagyszerû, ünnepélyes alkalomhoz s gyöngébb volt a premier elõadásnál sokkal, de nagyon sokkal. Volt egész sereg beugrás. Szohner Olga szerepét Peterdi Etuka játszotta, Pataky szerepét Tóth Elek, a színtársulat új bonvivánja, a Fürediét Krasznay. A szerzõ egy proszcéniumpáholyból nézte az elõadást s fölvonásközben alig gyõzte megköszönni az ovációkat.

Elõadás után a nagy író tiszteletére társaslakomát rendeztek.

A Dada sorsát Nagyváradon nem fordította meg a szerzõ. De az a páratlan, hatalmas, nemes filippika, amellyel az író a maga hatalmas igazságait tegnap megvédte, s a nagyrabecsülés és szeretetnek az az impozáns megnyilatkozása, amely tegnap Nagyváradon Bródy Sándort valósággal körülölelte, - nevezetes, elõkelõ és emlékezetes dátummá teszi a tegnapi napot a Szigligeti Színház annaleseiben. Somogyi Károly pedig büszke lehet a tegnapi eseményre, mely nemcsak a nagyváradi közönségnek volt megbecsülõ értékelése, de az õ érdemes személyének is.

Nagyváradi Napló 1902. március 25.