20. NAGYPÉNTEK

A keresztyén mitológiának legfelségesebb strófái zengedeznek nyolc napon át: a pálmák vasárnapjától a föltámadás ünnepéig, a virágvasárnapi hallelujától a húsvéti hallelujáig.

E strófák legfelségesebbje, legigazabbja, legemberibbje a nagypénteki strófa… Elhomályosul a nap, ég és föld megindul, a halottak sírjaikból kiszóródnak… Földi ítélkezésnek napja van ma s keresztre feszítették az embernek fiát…

A nagypénteki strófa csupa erõ, csupa fájdalom, csupa mélységes sötétség…

Nincs szebb, nincs megindítóbb strófája ennél a keresztyén mitológiának, mert ez borzalmasan igaz és emberi.

Lábaid elé pálmát, babért, virágot szórnak. Aztán rohansz próféta-hittel nagypénteked felé. Kakaskukorékolás elõtt egyetlen Pétered is háromszor tagad meg. Töviskoronát raknak a fejedre, megostoroznak, latrok közé szegeznek. Ime, így jár, aki a világot meg akarja váltani s aki beleköt papi és világi fejedelmekbe.

Nagypéntek nem egyedül a vallásnak napja, sõt nem is a vallásé. A húsvét a vallás ünnepe. A vallás ad híveinek megnyugvást, hitet, föltámadást és mennybéli üdvösséget, nagypéntek pedig adja az emberi dokumentumok dokumentumát, a keresztrefeszítés igazságát, az apostolság tanulságait…

Oh, boldogok a hívõk, kik ma sírnak, zokognak, de tudják, hogy már holnap este hallelujázni fognak.

Akiknek nem adatott a hit malasztja s akiket sorvaszt az apostolkodásnak, világmegváltásnak kicsi vagy nagy láza, megállapodnak a nagypénteki strófánál s nem hiszik, hogy húsvét volt volna s lenni fogjon valaha.

…Consummatum est… Elvégeztetett ez mindazokról, kik e földön javítani akarnak. A názáreti elõtt is keresztre feszítették az igazságot s majdnem kétezer év múltán sincs ez másként… Messiások azért mégis lesznek mindig… Ez az egyetlen fölemelõ a nagypénteki strófában, mely ma sötéten végigbúg a világon s mely ma sem tudja még megindítani az igazság hóhérait, kiknek kezérõl csorog egyre a messiások vére évezredek óta s csorogni fog még évezredekig.

Nagyváradi Napló 1902. március 28.

(ae.)