21. NEM LEHET?

Kenedi Géza távozása a Pesti Hírlaptól világosan azt mutatja, hogy a politikai erkölcsökkel játékot ûzni s a közéletet magáncélokra kizsákmányolni Magyarországon megfelelõ következmények nélkül nem lehet.

(Magyar Nemzet)

Még a Jókai Mór esetébõl sem csináltunk kázust. Még kevésbé csinálunk kázust a Kenedi Géza esetébõl. A hírlap kiadójának privát dolga, kit vesz s kit nem vesz a lapjához s az író egyénisége szabja meg s az író szabadon határozza el, hogy dolgozhat-e vagy sem tovább egy lapnál.

Az affért fontossá nem a saját súlya teszi, de a mód, mellyel az affért a mindenkori kormányok szócsöve regisztrálja. Föliktattunk pár sort ízelítõül a félhivatalos lap megjegyzéseibõl. Kár volna nem tudni a mi olvasóinknak, kik a Magyar Nemzetet jóízlésükhöz illõen nem olvassák, hogy Széll Kálmán leckét ad a politikai erkölcsökbõl s önérzetesen kiáltja országgá, hogy azokkal „játékot ûzni nem lehet…”

Politikai erkölcsök? De ismerõs frázis! A volt nemzeti-párti jezsuiták nótája volt. Tisza ellen, Wekerle ellen, Bánffy ellen evvel az ismerõs nótával tüntettek vala. Egyszer aztán elhalt a nóta utolsó akkordja is. A nóták sorsa ez s Horánszky ma már miniszter, Apponyi a Ház elnöke s a volt „nemzeti” dalárda immár nem a régi nótát fújja. Mást, valami mást.

És ím a régi nótát föltámasztja az univerzális flóta-zseni: Széll Kálmán s merészebben fújja, mint boldogult Káldy a tárogatót.

A színházi repertoárokról letûnt egy jobb sorsra érdemes, bohó kis operett. „Egyiptorn gyöngye” volt talán a neve. Egy ötletes kupléja cseng a fülünkbe. Sok-sok magyar félszegséget kicsúfolt divatjában ez a kuplé. A refrénje ez volt:

- Ez Egyiptomban lehetetlen!

Ezt a bolondos kuplét juttatta eszünkbe a félhivatalos lap. Tessék az ügyet megérteni.

A Pesti Hírlap hónapok óta minden igazi liberális embernek tetszõ módon kivált a Széll-kórusból s becsületes, kemény kritikát mond Széll Kálmán s az új liberalizmus kisded játékairól, amelyek elnyelõ veszedelemmel fenyegetik a magyar szabadelvûséget. Hogy miért nem tolja Széll úr szekerét a „Pesti Hírlap”, nem vagyunk rá kíváncsiak s jóformán jogunk sincs kutatni, mint ahogy nem kutatjuk, hogy bizonyos lapok milyen árért szegõdtek a Széll úr szolgálatába. Egyet látunk és ez minden: a Pesti Hírlap hû magához, liberális hitû olvasó közönségéhez. Õszinte, kemény és becsületes. Széll Kálmán szerint, aki a politikai erkölcsöket a lapoknál pausálékkal, szubvenciókkal s egyebekkel méri, ez óriási bûn. Ilyen játékot - úgymond - Magyarországon ûzni nem lehet. Nem lehet? Hát mit nem lehet Magyarországon megcsinálni? Széll Kálmán úr bizonyította be éppen, hogy ez nem áll. Széll Kálmán úr perfid módon kezébe kapta a hatalmat, megcsinálta a világ legerkölcstelenebb parlamenti fúzióját, meghamisította a régi szabadelvû pártot, elpaktált minden elpaktálhatót, bevitte s államférfiúi minõsítéssel látta el a kokottságot, megszerezte dicsõsége zengésére a sajtónak csaknem teljességét, kiölt a magyar politikából, közéletbõl minden õszinteséget.

Mit nem lehet ezek után Magyarországon megcsinálni s hogy mert kázust csinálni a Kenedi Géza esetébõl a Széll Kálmán sajtója, mikor - s ez a Széll Kálmán rendszerére jellemzõ - egy nagyváradi újság úgy adott hírt Kenedi távozásáról, hogy az abrudbányai mandátumot Kenedi Géza kapja?… Nem látja ebbõl az egy esetbõl is a Széll-kórus, hogy a magyar közönség ismeri ám a Széll Kálmán politikai erkölcseit s kokott-politikája ellen a gyûlölet és undor egyre nõ?…

Légrády úrékat nincs okunk védeni. Kenedi Géza nagy tehetségét s érdemeit ismerjük és értékelni tudjuk. De miért gombolyítják be ezt az esetet hazugságokkal? Azt hiszik, hogy józan ember nem tisztán látja ezt a dolgot is, mint tisztán látja Széll úrnak minden turpisságát?…

A dolgok summája pedig ez. Széll Kálmánnak fájt, hogy a Pesti Hírlap más nótát fúj, mint a többi. Perverz, ledér természete úgy elszoktatta már az õszinte hangoktól, hogy a kemény kritikák beteggé tették. Nyilván e betegsége fejti meg azt is, hogy a politikai erkölcsök hirdetésére jogosítottnak képzelte magát s nem számolt avval, hogy operett-figurának tûnhetik föl…

Bizony, a politikai erkölcsökkel nálunk annyira lehet és szabad játékot ûzni, hogy Széll Kálmán sajtója leckét adhat nagy merészen - a politikai erkölcsökbõl!… Csak egy nem lehet. Nem lehet, hogy az ország sokáig tûrje Széll Kálmán rendszerét. Mert - hajh - avval nem számolt Széll Kálmán, hogy egy kicsit bajos néhány millió embert pausálékkal, mandátumokkal s egyebekkel megszerezni s hogy a talpnyalás nem mindenkinek gusztusa szerint való…

…A permetezõ pattanások m.kir. miniszterelnöki ódazengõi egyebekben zengedezzenek tovább. De a politikai erkölcsöknek hagyjanak békét. A politikai erkölcsöket eléggé lejáratták úgyis már. Hátha jobb idõ jön, mikor szükség lesz reájuk. Ne járassák végképpen le õket!

Nagyváradi Napló 1902. március 29.

A. E.