28. HA VÁROS UTAZIK

Tempora mutantur. A magyar földön még nem is régen a vármegye volt a káprázatos tekintély. A világ azonban úgy fordult, hogy a vármegye dicsõsége lehanyatlott. A városoké a jövõ. Eddig így szólt az ige:

- Félre város, mikor a vármegye mulat.

Ma már ritkán jön kedve a vármegyének mulatni. A város dolgozik s a város az, amely mulat is hébe-hóba.

Az idõk e nagy változását láttuk a múltkoriban. Valahova deputációt küldött Bihar vármegye és Nagyvárad város is. Díszes, pompás két fogattal rukkolt ki a város. A kocsik bakjain ragyogó egyenruhás hajdúk és kocsisok feszítettek. A kocsikba - ha jól emlékszünk - Komlóssy tanácsnok, Gerõ fõkapitány, Hoványi Géza dr., Hegedûs Géza, Lukács Ödön foglaltak helyet s mint modern deputációhoz illik, magukhoz vettek egy zsurnalisztát is, ki közel áll e sorok írójához.

A deputáció már hazafelé tartott. A város táltosai csak úgy repültek. Még úgy másfél órányi út volt hátra.

- Jó volna uzsonnázni valamit, jegyezte meg Hegedûs Géza, a világ legjobb szívû pénztárosa.

A másik pillanatban már megállottak a kocsik az országút szélén. Komlóssy tanácsos súgott valamit az egyik hajdúnak. Az elsõ kocsi ládája felnyílott. Pár perc múlva a közeli halomra leterített úti pokróc nem cserélt volna sok fejedelmi asztallal. Sültek, sonkák, sütemények pompáztak rajta. Kétféle bor, konyak, három vagy négy üveg pezsgõ.

Megkezdõdött a pazar lakoma. A lakoma közepén eszébe jut valami Komlóssynak:

- Várjuk meg a vármegyét. Annak is jönni kell már, majd meginvitáljuk,

Messze az országúton föltûnik egy döcögõ hintó. Elérkezik a lakomázókhoz.

Csakugyan a vármegye. Az alispán és még két úr.

Komlóssy, Hoványi dr., Gerõ invitálják erõsen az urakat.

- Nem lehet, válaszolja az alispán. Sietnünk kell. Az egyik lovunk mindjárt kidõl. Alig bír már menni.

A hintó elbaktatott s a lakomázók egyike, a zsurnaliszta, úgy gondolta ekkor, hogy ez a pillanat történelmi volt. Szimbóluma s bizonysága annak, hogy a vármegye baktat s kidõlõben van s a jövõ a városé!

Nagyváradi Napló 1902. április 13.